Szinoptikus felhőatlasz
Bevezetés
A felhőkódok megadásának alapszabálya: mindig a legmagasabb előforduló kódszámú
felhőzet szerepel az észlelésben, de az adott szinten lévő összes felhőzet mennyiségével.
Például: 1 okta Ac8 és 3 okta Ac4 esetén 4 okta Ac8.
Kivételek:
- Alacsonyszintű felhőzet felhőzet esetén 4
elkülönített felhőszint is megadható, mindig a legalacsonyabbtól kezdve a
legmagasabbig
(pl. 1 okta Cu7 (400 m), 2 okta Cu1 (700 m),
5 okta Cb9 (800 m), 1 okta Sc4 (1000 m), összesen 6 okta alacsonyszintű felhőzet).
- Középszintű felhőzet esetén a 9-es kód nem
használatos Magyarországon.
(Bár pl. 1 okta Ac8, 2
okta Ac4 és 8 okta Ac7 esetén elég furcsán néz ki a 8 okta Ac8
észlelés...)
Magasszintű felhők:
Ci1: Cirrus fibratus, néhány Cirrus-szál jól elkülönülten az égbolton. Önmagában a mennyisége általában nem több 2-3 oktánál. Gyakran látható viszont más magasszintű felhőkkel együtt, mely esetben már az annak megfelelő magasabb kódszámot kell megadni.
Ci2: Cirrus spissatus, kiterjedtebb, de nem teljesen összefüggő fátyolfelhőzet. A felhőzet felépítése itt is szálas/sávos, de nagyobb tömbökben jelenik meg az égbolton.
Példák:
Ci2 tipikus megjelenési formái: nagyobb, vékonyabb
sávokban, szálas szerkezetű, vagy éppen sávos tömbökben,
illetve vastagabb "pamacsokban".
Ci3: Cirrus spissatus cumulonimbogenitus, zivatarfelhők üllőmaradványa. A felhőzet akkor sorolandó ebbe a típusba, ha az már teljesen elvékonyodott, a Nap átsüt rajta (szürkés részek még lehetnek benne), illetve a szülő zivatar már feloszlott (nem látható Cb torony), vagy olyan messze van, hogy nem látható (de pl. műholdkép alapján egyértelműen annak üllője sodródott egy adott hely fölé).
Példák:
Ci3 tipikus megjelenési formái: az égbolt nagy részét
beborító üllőmaradvány, illetve távoli zivatarok messze elnyírt üllője
Ci4: Felvonuló Cirrus vagy Cirrus uncinus, kampós fátyolfelhőzet. Általában ez utóbbi fordul elő, de még ez sem gyakran, így ez a kód ritkán használatos.
Példák:
Kampós Ci4 felhők - az első képen horizont körüli ívvel
Cs5: Felvonuló Cirrostratus réteg, mely a horizont felett legfeljebb 45°-ban látszik. Önmagában emiatt nem lehet nagyobb mennyiségben jelen 2-3 oktánál, azonban ha különálló Cirrus-mezők (Ci1-Ci4) is vannak ezen kívül, akkor ezekkel együtt a magasabb kódszám révén ennél nagyobb mennyiségben is észlelhető.
Példák:
Egy szakadozott, szálas Cirrus-mezőt követően a horizont
közelében felvonuló Cs5 mező (kb. a lámpaoszlop magasságától lefelé),
illetve igen vékony Cs réteg szintén a horizont közelében, melyet a rajta
kialakult naposzlop tesz láthatóvá.
Cs6: Felvonuló Cirrostratus réteg, mely 45°felett látszik. Ennek mennyisége 4-7 okta között változhat. 8 okta legfeljebb úgy észlelhető, ha más fátyolfelhők is vannak az égen, melyek egyértelműen kitakarják az égbolt azon részét, melyet a fátyolréteg nem borít. A fátyolréteg időnként olyan vékony lehet, hogy alig észlelhető, ilyenkor az esetleges halójelenségek segíthetnek az észlelésben.
Példák:
A horizont felől gyorsan vastagodó, illetve lassabban,
Cirrus-okkal együtt felvonuló Cs6 réteg, valamint igen vékony Cs réteg,
melyet szinte csak a rajta kialakuló haló jelez.
Cs7: 8 okta Cirrostratus réteg. Kizárólag akkor észlelhető, ha az égboltot egészét egyértelműen közelítőleg homogén fátyolréteg borítja, bár emellett különálló fátyolfelhők is előfordulhatnak. Amikor a Cs olyan vastag, hogy már közel áll az As1 állapothoz, akkor szintén a halójelenség jelenléte segíthet, hiszen az csak fátyolfelhőzet esetén látható.
Példák:
Az égbolt egészét lefedő, viszonylag homogén, az első
képen vékonyabb, a másodikon vastagabb Cs7 réteg.
Cs8: Nem felvonuló jellegű Cirrostratus réteg. Akkor észlelhető ez a kód, ha a fátyolréteg összmennyisége kevesebb, mint 8 okta, és mennyisége csökken, vagy állandó, de maga a felhőzet vékonyodik.
Példák:
Vékonyodó, szakadozó Cs8 rétegek, melyek mellett már Ci2
is megfigyelhető.
Cc9: Cirrocumulus, magasszintű gomolyos felhőzet. Mennyisége tetszőleges lehet (az össz-fátyolfelhőzet itt is összeadandó, tehát ha pl. 1 okta Cc9 van 7 okta Cs6 mellett, akkor 7 okta Cc9-et kell észlelni). Az Altocumulus-tól legjobban úgy lehet megkülönböztetni, hogy ezen felhő mindig fehér, míg az Altocumulus-ok esetén a leggyakrabban vannak szürkésebb területek is, illetve láthatóan magasabban helyezkedik el. Így a jelen lévő fátyolfelhőzet is segítheti a beazonosítást.
Példák:
Cc9 egy kisebb csoportban fátyolfelhők mellett, illetve
önállóan, a gyakran látható hullámos (undulatus) jelleggel.
Középszintű felhők:
As1: Altostratus translucidus, vékony középszintű rétegfelhőzet, melyen átlátszik a Nap (vagy a Hold). Megjelenése mindig szürkés, illetve haló már nem látható rajta, ezek különböztetik meg a vastag Cirrostratus-tól. Kialakulhat ennek megvastagodásából, vagy Nimbostratus elvékonyodásából. Főként télen gyenge havazást, hószállingózást is okozhat.
Példa:
As1 réteg a rajta átlátszó napkoronggal.
As2/Ns2: Altostratus opacus vagy Nimbostratus, vastag középszintű rétegfelhőzet/esőrétegfelhő. Akkor sorolandó ebbe a kategóriába a felhőzet, ha a Nap (vagy a Hold) már egyáltalán nem látszik át rajta. Az As többnyire gyenge, míg a Ns közepes-erős, nem záporszerű csapadékot okoz. Emellett a Ns többnyire 8 oktában van jelen az égen, míg az As már lehet kissé szakadozott is (pl. érkező vagy elvonuló csapadékzóna esetén). Így a magasszintű felhőket ezek teljesen kitakarják, melyeket ekkor nem észlelünk. Fontos kiemelni, hogy mind az As1, mind az As2 kód csak akkor észlelhető, ha teljesen homogén rétegfelhőzet van csak jelen középszinten. Altocumulus-ok jelenlétében már az Ac7 kód használatos. Alacsonyabb szintű felhőzet (St7, Sc5) azonban lehet As2/Ns2 alatt.
Példák:
Balra: gyenge esőt okozó, teljesen homogén As2 réteg, mely nyugatra már
felszakadt, így naplementekor besütött alá a Nap; jobbra: Ns2 havazással.
Ac3: Altocumulus translucidus, vékony gomolyos középszintű felhőzet, melyen átlátszik a Nap (vagy a Hold). Kialakulhat As réteg feldarabolódásából, vastagabb Ac felhőzet elvékonyodásából, illetve önmagában is. A szegélyei mindig fehérek, és a közepe is többnyire csak halványszürke. Ha a Nap (vagy a Hold) közelében helyezkednek el, gyakran megfigyelhető rajtuk színjátszás (irizálás) is.
Példák:
Ac3, mely hasonlít a Cc9-re, de mindig látszana benne
legalább halványszürke területek, illetve észrevehetően alacsonyabban van,
emellett leggyakrabban ezekhez a felhőkhöz köthetők a közvetlenül a Nap
közelében látható irizálási jelenségek is.
Ac4: Altocumulus lenticularis, középmagas lencsefelhők, vagy gyorsan változó Altocumulus felhőzet. Az egyik leggyakrabban használt kód, hiszen a legtöbb középszintű felhő beleillik ezekbe a kategóriákba. A lencseszerű felhőzet megjelenése lehet kicsi, elkülönült, több rétegű vagy lapos elemekből álló, illetve nagyobb tömbökben megjelenő is. A változó Ac felhőzet típusa szinte bármilyen lehet a zivatar- és gomolyfelhők maradványaként kialakuló (cumulonimbo-/cumulogenitus) (Ac6) és a tornyos/pamacsos (castellanus/floccus) (Ac8) típusokat kivéve, illetve emellett nem lehet határozottan és tartósan növekedő (Ac5), valamint több rétegű (Ac7).
Példák:
Az Ac4 legjellemzőbb esetei: klasszikus többrétegű
lencsefelhők; vékony, lapos lencsefelhők; hosszan elnyúló
"lencse-pad";
illetve gyorsan változó középszintű felhőzet.
Ac5: Felvonuló Altocumulus felhőzet. Ezt a kódot akkor kell alkalmazni, ha a középszintű gomolyos felhőzet egyértelműen és tartósan növekedik, vastagodik egy adott irányból, de nem több rétegű (Ac7) és nem tornyos/pamacsos (Ac8).
Példa:
A horizont felől felvonuló és vastagodó Ac5 felhőzet.
Ac6: Altocumulus cumulogenitus vagy cumulonimbogenitus, gomoly- vagy zivatarfelhő szétterülésével kialakuló középszintű felhőzet. Előbbi esetben az emelkedő gomolyok felett elterülő zárórétegnél alakul ki, melyen a gomolyok szétterülnek. Utóbbi esetben zivatarok leépülésével alakul ki, középszintű maradványfelhőzetként, általában kisebb padokban van jelen.
Példák:
Ac6 klasszikus esetei: egy zápor maradványfelhőzete,
illetve a magasabb gomolyok szétterülésével létrejövő középszintű "ernyő".
Ac7: Altocumulus duplicatus, többrétegű Altocumulus, vagy Altocumulus-ok Altostratus réteg alatt/abba ágyazva. Előbbi esetben leginkább kettő jól elkülönült rétegben figyelhetők meg. Ha az egyik réteg tornyos/pamacsos, akkor viszont már az Ac8 kód alkalmazandó. Utóbbi esetben az As réteg alatt Ac8-tól eltekintve bármilyen típusú gomolyos felhőzet lehet. Ilyenkor az Ac7 kódot Acs formában is szokták használni, utalva a két felhőtípusra. Ha az As réteg vastag (opacus), gyakran hull belőle gyenge csapadék is.
Példák:
Fent, balra: Acs réteg, az As-ből virgák is láthatók, míg a
gomolyos Ac padok leginkább a távolban figyelhetők meg;
fent, jobbra: Ac duplicatus, a felül látható világosabb réteg alatt a kép
alsó felén egy alacsonyabb, sötétebb is elhelyezkedik,
az alatt pedig Cu foszlányok és egy hosszabb Cu sor is van; lent: Ac
duplicatus lencsefelhőkkel, mely a két elkülönült szint miatt Ac7, és nem
Ac4.
Ac8: Altocumulus floccus vagy Altocumulus castellanus, pamacsos vagy tornyos középmagas gomolyfelhő. Előbbi a klasszikusan bárányfelhőnek nevezett felhő, míg a másik tipikusan labilis légkörben kialakuló felhő, így gyakran záporok-zivatarok előjele.
Ac9: Kaotikus égkép, legalább 3 különböző szinop-kódú középszintű gomolyos felhő együttes jelenléte. Magyarországon nem használják.
Alacsonyszintű felhők:
Cu1: Cumulus humilis, lapos gomolyfelhő. Az egyik leggyakoribb felhőtípus, és mivel alacsonyszintű, önmagában is észlelhető a saját mennyiségével (a 4 szintes lehetőség miatt, de ez mindegyik itt felsorolt kódra igaz).
Cu2: Cumulus mediocris, közepesen fejlett gomolyfelhő, "szép idő gomolyfelhő". Kissé fejlettebb stádiumú, mint a humilis, ugyanakkor még nem tornyos. Szintén nagyon gyakori.
Cb3: Cumulonimbus calvus, csupasz zivatarfelhő. Ez a kód a Cu8, vagyis a Cumulus congestus állapotot követően alkalmazható, amikor a felhőzet teteje már megközelítette az üllősödési szintet, kezd elmosódni az éles gomolyos jelleg, de még nem alakult ki üllő, és nem hallható dörgés. Alternatív észlelési lehetősége, amikor Ns-ba beágyazva heves záporeső (81 teteje, 82-es jelenidő) van, de dörgés nem hallható, vagy pedig záporos csapadék hull, mely a műholdkép alapján jól beazonosíthatóan egy nagyobb zivatartömbhöz kapcsolódik, de dörgést szintén nem lehet hallani. Emellett ebbe a kategóriába sorolhatók még azok a felhők is, melyek alacsony felhőtetővel rendelkeznek, ugyanakkor a tetejük üllős jellegű (tipikus példa az erősebb hózáporok felhőzete).
Példák:
Balról jobbra, fentről lefelé: klasszikus Cb3, a Cu8 és
Cb9 fázisok között; Cb3 kezdetleges üllővel és záporral;
erős zápor, mely esetén már Cb3 adható; alacsony felhőtetős, de üllős
jellegű Cb3 góc.
Sc4: Stratocumulus cumulogenitus vagy cumulonimbogenitus, gomoly- vagy zivatarfelhők szétterülésével kialakuló alacsonyszintű felhőzet. Kialakulási mechanizmusa hasonló az Ac6-hoz, de maga a felhő alacsonyabban helyezkedik el. Tipikusan a késő délutáni órákban figyelhetők meg, amikor a besugárzás csökkenésével a konvekció alábbhagy, de ha a gomolyosodási szint felett közvetlenül erős inverzió vagy kiszáradás van, melyet a gyenge feláramlás nem tud áttörni, akkor már a gomolyfelhő-képződéssel egy időben is megjelenhet, akár nagyobb mennyiségben is.
Példák:
Szétterülő, ellaposodó gomolyfelhőkből kialakuló Sc4
mezők.
Sc5: Stratocumulus stratiformis, mindegy egyéb Stratocumulus felhőzet, mely nem az előző kategóriába sorolandó. Egyik legtipikusabb megjelenési formája a kiterjedt alacsonyszintű (de nem az igen alacsony, teljesen homogén St6) inverziós rétegfelhőzet a téli időszakban, de ide sorolható az önmagában megjelenő/képződő, gomolyosabb jelleget mutató Sc felhőzet is. Néha előfordulhat belőle gyenge csapadék. Stratocumulus előfordulhat Ns-ba ágyazódva, vagy As réteg alatt is, ilyenkor kisebb-nagyobb padokban jelenik meg.
Példák:
Fent: kora esti Sc5 felhőzet kisebb
padokban, gomolyos jelleggel, illetve a téli félévben gyakori Sc5 réteg
(mely az St6-tal ellentétben
nem homogén alapú, és többször kissé szakadozott is); lent: önállóan, kis
"pamacsokban" megjelenő Sc5 felhőzet kora reggel
St6: Stratus nebulosus, teljesen összefüggő (8 okta), homogén alacsonyszintű rétegfelhőzet, melyen nem látszik át a Nap (vagy a Hold). Alapvetően kétféle kialakulási formája ismert: létrejöhet köd megemelkedéséből, illetve önállóan erős alacsonyszintű inverzió hatására. Zárt köd esetén 300-500 m-es látótávolságig nem észlelendő felhőzet, ennél nagyobb látótávolság esetén azonban nyílt köd és borult égbolt alkalmazandó, igen alacsony (30-100 m-es) felhőalapú St6 felhőzettel. Csapadéka kizárólag szitálás, illetve télen szemcsés hó lehet. Ezért fontos megjegyezni, hogy ha fölé As/Ns réteg érkezik (amit teljesen kitakar), melyből eső/hó hull (akár a szitálással/szemcsés hóval együtt), akkor a felhőzetet már nem St6-nak, hanem Ns-nak kell észlelni, de a Stratus felhőalapjával.
Példák:
300-500 m-es látótávolság felett már adható St6 felhőzet,
illetve a téli hidegpárnára jellemző tartós St6 réteg zúzmarával,
párássággal.
St7/Cu7: Stratus translucidus, vagy Cumulus fractus, szakadozott Stratus réteg, melyen már átlátszik a Nap (vagy a Hold), illetve gomolyfoszlányok. A Stratus esetében már akkor is ezt kell észlelni (7 okta mennyiségben), ha a felhőzet még teljesen összefüggőnek látszik, de a Nap (vagy a Hold) körvonala már átsejlik rajta. Emellett a köd/rétegfelhőzet feloszlása után egy ideig még látható felhőfoszlányok, valamint az As/Ns alatt megjelenő igen alacsony foszlányok is ebbe a kategóriába tartoznak. Cu7 leggyakrabban záporok, zivatarok környezetében figyelhető meg, ahol a csapadék párolgása alakít ki felhőfoszlányokat a gomolyfelhőzet alapja alatt.
Példák:
St7 a felső sorban előbb 7 okta mennyiségben, amikor már
éppen átlátszik rajt a Nap, majd kicsit később már szakadozva,
illetve St7 foszlányok Ns réteg alatt, valamint Cu7 foszlányok egy zápor
környezetében a gomolyfelhőzet alatt.
Cu8 (Sc8): Cumulus congestus, tornyos gomolyfelhő. A Cu2 és a Cb3 közötti állapot, amikor a gomolyfelhő már határozott, de még nem túl magas tornyokat alakít ki. Télen hózáporokat, nyáron pedig gyenge záporokat is okozhat. (Megjegyzés: régen ez a kód Sc8 volt, és az együttesen, de különböző szinteken jelen lévő Cu és Sc felhőzetet jelentette. A szinop-táblázatokban olykor még manapság is ez használatos.)
Példák:
Cu8 tornyok - a 2. kép hátterében a gyenge zápor is annak
tekinthető, mivel alacsony és nem üllős a felhőtetője.
Cb9: Cumulonimbus capillatus, borzas (üllős) zivatarfelhő. Ez a kód akkor használatos, ha a távolabb látszó zivatarfelhőhöz már határozott üllő kapcsolódik, illetve záporos csapadékhullás esetén dörgés/villámlás tapasztalható (akár önálló, akár Ns-ba ágyazott góc esetén).
Példák:
Cb9 mindenféle kivitelben: klasszikus üllős, szupercellás, elnyírt üllős.
Készítette saját képek felhasználásával: Hérincs Dávid