Kezdőlap

 

Jellegzetes szupercella útvonalak Vas megyében

1.   Bevezetés

    A szupercellák forgó mozgást végző, jellemzően hosszú életű zivatarfelhők, melyek leginkább a nyári időszakban fordulnak elő. Kialakulásokhoz ugyanis jelentős labilitás és szélnyírás (a szélsebesség és/vagy szélirány változása a magassággal) szükséges, melyek együttesen leginkább ekkor állnak rendelkezésre. A szupercellák legjellemzőbb ismertetőjele a központjukban található mezociklon, mely hazánkban általában ciklonális (az óramutató járásával ellentétes) forgási irányú, de ritkábban anticiklonális forgású is lehet. A fejlődő szupercellában ugyanis két függőleges tengelyű örvény keletkezik, melyek később kettéválnak, és a jobb oldali lesz a ciklonális, míg a bal oldali az anticiklonális. Ezek közül az marad tartósabban életben, amelyiket a szélnyírási viszonyok jobban támogatnak. A mezociklonhoz tartozik a szupercella csapadékmentes feláramlási alapja, melyből gyakran lenyúlik egy rotáló mozgást végző falfelhő is. A feláramlási alap felett található a fő feláramlási torony, mely távolabbi szupercelláknál jól megfigyelhető, megdőlt, olykor csavarodott gomolyokból áll, hozzá pedig további gomolysávok (szárnyfelhőtornyok) kapcsolódnak. Még távolabbról figyelve a fő feláramlási torony teteje gyakran áttöri a zivatar üllőjét is, ezt hívják túlnyúló csúcsnak. A szupercelláknak két leáramlási részük van, az előoldali leáramlás ciklonálisan forgó példányoknál haladási irány szerint a mezociklontól balra, míg a hátoldali leáramlás a mezociklon mögött helyezkedik el. Attól függően, hogy ezek mennyi csapadékot tartalmaznak, beszélhetünk LP (kis csapadékú, a hátoldali leáramlás teljesen csapadékmentes), klasszikus (a hátoldali leáramlásban kevés, az előoldaliban sok csapadék), illetve HP (nagy csapadékú, mindkét leáramlásban bőséges csapadék) szupercellákról. A szupercellákból időnként tornádó is kialakulhat, mely a mezociklonhoz kapcsolódik.

    Hazánkban szupercellák leggyakrabban hidegfrontok környezetében fordulnak elő, a kialakulásukhoz szükséges szélnyírás ugyanis ekkor áll fent leginkább. A hidegfrontokhoz gyakran egy alacsonyabb nyomású terület (teknő) tartozik a légkör magasabb szintjein, mely hol megelőzi, hol lehagyja a frontot, illetve haladhat vele együtt is. A teknő peremén haladnak az úgynevezett futóáramlások, melyek biztosítják a kellő szélnyírást. Így az időjárási helyzettől függően a hidegfrontok előtt, a frontok mentén és utánuk is előfordulhatnak szupercellák. Időnként azonban más helyzetekben, például elöregedő ciklonokból kialakuló magassági hidegcseppeknél is fennállhat nagy szélnyírás.

    Vas megye térségében a szupercellák kialakulását, illetve azok haladását nagy mértékben befolyásolják a földrajzi viszonyok is. A nyugatias irányból érkező hidegfrontok előtt dél felől a magasban gyakran meleg, nedves levegő áramlik fölénk az Adriai-tenger felől, így a kellő nedvesség a legtöbbször rendelkezésre áll zivatarok kialakuláshoz. A hidegfront talaj közeli része azonban gyakran előresiet a magasabb szintekhez képest, köszönhetően annak, hogy az Alpok és a Kárpátok közötti Dévényi-kapuban felgyorsul az áramlás. Ez a szél stabilizálja az alacsonyabb légrétegeket, és ilyenkor magasabb szintről indul meg a gomolyfelhő-képződés (emelt konvekció). Északnyugatról, északról érkező hidegfront esetén az Alpok szélárnyékos, délkeleti oldalán többször beragad a térségben a melegebb, páradúsabb levegő, mely szintén kedvező a zivatarokhoz, ha viszont az Alpok főnhatása erős, akkor a kiszáradás épp gátolja a konvekciót. Emellett a zivatarok, szupercellák kialakulását gyakran a környező hegységek emelő hatása is segíti.

    A következőkben néhány jellegzetes áramlási helyzet szupercellás eseteinek bemutatása olvasható, lehetőség szerint radar- és fényképekkel illusztrálva.

2.   Északnyugati áramlású időjárási helyzet

2.1.   2010. március 1.

    2010 februárjának utolsó napjaiban egy erőteljes, gyorsan mozgó mérsékelt övi ciklon alakult ki a Kanári-szigetektől északnyugatra, mely 27-én az Ibériai-félsziget, 28-án pedig már Németország fölé helyeződött. A ciklon előoldalán határozott délnyugati széllel igen enyhe levegő áramlott Dél- és Közép-Európába, a hátoldalán ugyanakkor Skandinávia térségéből sarkvidéki eredetű hideg levegő indult meg dél felé. Az időközben a balti térség fölé helyeződő és gyengülni kezdő ciklon hideg-okklúziós frontja 1-jére virradó éjszaka áthaladt Magyarország felett, de az Alpok hatása miatt jelentősen lelassult a mozgása, illetve a hideg levegő is csak később kezdett el beszivárogni a térségünkbe (1. ábra). Az északnyugati áramlás pedig az Alpokalján főnös hatást eredményezett, melynek köszönhetően 16 fok köré melegedett fel a levegő.

1. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2010. március 1-jén 18 UTC-kor

    A hidegfront mögött labilis levegő áramlott fölénk, melynek köszönhetően az északnyugati, északi országrészben már délután is kialakultak záporok, néhol jégdarával és zivatartevékenységgel kísérve. A kora esti órákban a Kőszegi-hegység keleti oldalán erőteljes gomolyfelhő-képződés indult meg, és a térségben egy összeáramlási vonal is kialakult. E mentén kezdetben kisebb záporok alakultak csak ki, nem sokkal este 8 óra után azonban egy, a korábbiaknál jóval erősebb zivatargóc keletkezett Kőszeg közelében. A zivatar délkelet felé haladva szupercellává fejlődött, és a megyén végighaladva tovább növelte erejét (2. ábra).

2.ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A vihart útja során sokfelé kísérte jégdara és jégeső, helyenként több cm vastag rétegben felhalmozódtak a jellemzően borsó, cseresznye nagyságú jégszemek. Mindeközben a zivatart aktív zivatartevékenység jellemezte. A szupercella a késő esti órákban már a Balatont is megközelítette, ott azonban hamarosan legyengült, majd feloszlott. A szupercella felhőzete részben megfigyelhető volt Egyházasrádócról is. Már a kora esti órákban magasba törő, megdőlt gomolyfelhők alakultak ki észak felé, melyek jelezték a nagy szélnyírást és labilitást, a szupercella felhőzetét pedig gyakran megvilágították a villámok (3. ábra).

3. ábra - Az esti gomolyfelhősödés, majd a szupercella felhőzete

2.2.   2010. május 25.

    2010. május 25-én Észak-Európa felett egy több-középpontú ciklon helyezkedett el, melynek fő hidegfrontja egészen Közép-Európáig nyúlt. A front lassú mozgása révén azonban megakadt az Alpok térségében, és behullámozva összekapcsolódott az Ibériai-félszigettől északra található sekély ciklonnal (4. ábra). Hazánk végig a hullámzó front előoldalán helyezkedett el, ahol meleg, nagy nedvességtartalmú és labilis levegő alakította az időjárást. Így nap mint nap kialakultak záporok, zivatarok, többször szervezett formában, és a fennálló nagy szélnyírás kedvezett a szupercellákhoz is.

4. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2010. május 25-én 12 UTC-kor

    25-én a magasban északnyugati áramlás volt, míg a talaj közelében nyugati, délnyugati szél dominált. Kisebb csapadékgócok már a reggeli, délelőtti órákban is előfordultak, de a szervezett és erőteljes konvekció csak a déli óráktól kezdődött meg. Ekkor a Kőszegi-hegységtől északra egy gyorsan kifejlődő zivatargóc jelent meg a radarképeken, mely hamar szupercellává erősödött, és ketté is vált. A bal oldali tagja ezt követően rövidesen feloszlott, a jobb oldali tag azonban megerősödött, és délkelet felé haladva hosszú utat tett meg, egészen a Balatonig eljutott (5. ábra).

5. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella előtt kevés volt a felhőzet, így nyugatról jól meg lehetett figyelni a fejlődését, haladását. Szombathelyről nézve délután 2 óra körül még kevésbé volt fejlett. Az erős magassági szél rendre elfújta a kialakuló üllőjét, ugyanakkor a nyugati oldalán folyamatosan erős gomolyfelhő-képződés zajlott. Nem sokkal később, már Balogunyomból nézve láthatóvá vált a szupercella teljes struktúrája, a fő feláramlási toronnyal és az elnyíródó üllővel (6. ábra). A szupercellából gyors mozgása folytán sehol sem hullott jelentősebb csapadék. (Később, a délutáni órákban újabb szupercellák érték el az országot északnyugat felől, de ezek elkerülték Vas megyét.)

6. ábra - A szupercella magasba törő gomolytornyai, majd a teljes felhőzete

2.3.   2012. május 31.

    2012 májusának végén észak felől egy hidegfront érte el Európát, mely a következő napokban csak lassan haladt dél fel. A frontzónán 29-én egy önálló peremciklon képződött a balti térség felett, mely ezt követően északkelet felé haladt. A ciklon hosszan elnyúló hidegfrontja eközben elérte Közép-Európát, de részben összekapcsolódott az Atlanti-óceán felett örvénylő ciklonnal, és rajta a Kárpátoktól Angliáig húzódva több hullám képződött (7. ábra).

7. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2012. május 31-én 12 UTC-kor

    A front előtti nedves, labilis levegőben már 30-án is előfordultak záporok, zivatarok, a szervezettebb konvekció azonban 31-én jelentkezett. Az áramlás iránya a talaj közelében és a magasban is északnyugatias volt, de a magassági szél 31-én kissé erősebbé vált, mely lehetővé tette a szupercellához szükséges szélnyírás létrejöttét. A délelőtti órákban Vas megyében erősebben felhős és többé-kevésbé napos időszakok váltakoztak, de csapadék még nem alakult ki. Az első záporok és zivatarok a déli órákban pattantak ki, majd délután 1 óra körül az egyik osztrák zivatargóc a Kőszegi-hegységtől délnyugatra szupercellává fejlődött. A zivatar az északnyugati áramlásból kissé jobbra kitérve Pornóapátinál lépett be az országba, majd később Körmendet is érintette, mielőtt legyengült (8. ábra).

8. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercellát Egyházasrádócról remekül végig lehetett követni. A cellában jól elkülönült a fel- és leáramlási szektor, és időszakosan erőteljes leáramlások (downburst-ök) alakultak ki a csapadékzóna szélénél (9. ábra). A falut csak az üllőfelhőzetből hulló gyenge csapadék érintette, ugyanakkor a határ mentén, Körmend közelében jégeső is hullott a zivatarból.

9. ábra - A szupercella lencseszerű, kerek feláramlási alapja, mögötte-mellette a markáns csapadéksávokkal

2.4.   2016. május 27.

    2016. május 26-án és 27-én egy térségünkben elhelyezkedő, több-középpontú sekély ciklonrendszer, és az ehhez tartozó hosszan elnyúló, hullámzó frontrendszer határozta meg az időjárást. A Kárpát-medence középső része felett egy kisebb, köztes anticiklon helyezkedett el, a nyugati országrészt azonban már meghatározta az Alpok feletti egyik sekély ciklonális mező, és annak melegfronti szakasza (10. ábra). Ennek hatására a hegyvidék felett erős konvergencia volt jelen.

10. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2016. május 27-én 12 UTC-kor

    A fronthoz kapcsolódva a délutáni órákban erőteljes konvekció indult meg az Alpokban, és több szupercella is kialakult. Mivel a szélnyírási viszonyok lehetővé tették, ezeknek mind a jobb, mind a bal oldali tagjaik hosszabb ideig életben tudtak maradni. A hegyvidékekről leérve azonban jelentősen szárazabb volt már a légkör, így a zivatarok is gyorsan elhaltak. Ez alól a legerősebb, késő délután kifejlődött és jobbra kanyarodó szupercella volt kivétel, mely a Hochwechsel térségében fejlődött ki, és a Kőszegi hegység északnyugati, nyugati peremén volt a legerősebb. A góc egészen Vas megye határáig viszonylag erős tudott maradni, bár ezután gyorsan legyengült és fel is oszlott (11. ábra).

11. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercellát Egyházasrádócról jól végig lehetett követni, mivel kevés volt előtte a takarófelhőzet. A cella legfőbb érdekességét a tőle jobbra húzódó maradványfelhőzet adta, melyet a mezociklon egyre jobban magába forgatott, amint közelebb ért (12. ábra). A távolban a szupercellát "tányéros" szerkezetű feláramlási alap jellemezte, de közelebb érve ez megszűnt. A távolban rövid ideig még egy kisebb falfelhő is kapcsolódott hozzá, de a szupercella gyengülésével ez hamar feloszlott, mire a góc megközelítette a falut. A zivatart mindvégig aktív villámtevékenység jellemezte.

12. ábra - A falutól északra vonuló szupercella, eleinte "tányéros" felhőzettel, majd jól fejlett mezociklonnal

2.5.   2016. augusztus 15.

    2015. augusztus 15-én egy Nyugat-Oroszország felett elhelyezkedő ciklon hosszan elnyúló, lassú mozgású hidegfrontja érte el a Kárpát-medence térségét észak felől. A front a Kárpátok és az Alpok vonulatain hullámot vetett, bár a talaj közelében szinte az egész országban északiasra fordult a szél a hegységek között hozzánk betüremkedő kis anticiklonális nyomási mezőnek köszönhetően. Az Alpok térségében ugyanakkor már egy sekély ciklon képződése indult meg, melyhez jelentős konvergencia is társult (13. ábra). A magasban ekkor még nyugat-északnyugati maradt az áramlás, és a fronthoz kapcsolódó meleg, nedves szállítószalag révén nedvesebb, labilisabb légtömeg helyeződött fölénk.

13. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2016. augusztus 15-én 12 UTC-kor

    A kedvező körülményeknek köszönhetően már késő délelőtt erőteljes konvekció indult meg a Keleti-Alpokban, és kora délutánra két izolált szupercella fejlődött ki, melyek jobbra fordulva délkelet felé indultak meg. A keletebbi végig önálló és erős maradt, amíg  térségében fel nem oszlott néhány óra múlva, míg a nyugatabbira többször is hatással volt az Alpok délkeleti lábánál folyamatossá és egyre kiterjedtebbé váló zivatarképződés, így az átmenetileg többször is legyengült. A keletebbi tag végig 60-70 dBz körüli intenzitást produkált a szlovák radarképek alapján, ennek megfelelően pedig jelentős jég kísérte mind Burgenlandban, mind Vas megyében (14. ábra).

14. ábra - A keletebbi szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    Mivel a keletebbi szupercella éppen Egyházasrádóc felé tartott, mindvégig jól végigkövethető volt. Dél után, még az Alpokban járva mindkét góc elnyírt üllője megfigyelhető volt északnyugatra, majd később a keletebbi góc már kitakarta a másikat. A szupercellát igen jól fejlett struktúra jellemezte, csavarodott fő feláramlási toronnyal, lencseszerű feláramlási alappal rendelkezett, melyhez az alatta lévő masszív falfelhőn kívül jobbról beáramlási sáv is kapcsolódott (15. ábra). A szupercella magja a falu nyugati felét érintette, ott jelentősebb mennyiségű jég esett, rövid időre szinte kifehéredett a táj. A legnagyobb jégszemek 3 cm körüliek voltak. Ezzel szemben néhány km-rel keletebbre, a falu keleti szélén már csak kevés jég volt, 2 cm körüli maximális átmérővel.

15. ábra - A szupercella érkezése Egyházasrádócra

2.6.   2016. augusztus 16.

    2016. augusztus 16-án még mindig az előző nap érkezett hidegfront határozta meg az időjárást, mely szinte teljesen megállt Közép-Európa felett, és rajta az Alpokban már végbement a sekély ciklonális mező kifejlődése (16. ábra). Időközben viszont maga a front tovább gyengült, így mind a hozzá kapcsolódó labilitás, mind a szélnyírás mérséklődött 15-éhez képest. A frontális konvergencia-zóna azonban továbbra is fennállt, mely az Alpok keleti részéről kiindulva a Kőszegi-hegységen át délkelet felé húzódott.

16. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2016. augusztus 16-án 12 UTC-kor

    Az említett konvergencia mentén alakult ki az első, gyengébb zivatar a Kőszegi-hegységtől északra, mely a hegyet megközelítve szupercellává fejlődött. A cella dél-délkelet felé haladt, és részben ciklikus jellege volt, mivel többször is kissé legyengült, majd újra beerősödött. Egyházasrádóc határában azonban gyorsan feloszlott a góc. Mindeközben tőle nyugatra, Burgenlandban egy másik szupercella is kialakult, mely erősebbnek bizonyult, és később egészen Csákánydoroszló térségéig eljutott. (17. ábra).

17. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella mind Szombathelyről, mind Egyházasrádócról jól megfigyelhető volt. Bár a kezdeti időszakban ritka zivatartevékenység jellemezte, igen markáns csapadékkal rendelkezett, illetve kitűnően elkülönült a csapadékmentes feláramlási alap, melyhez időszakosan peremfelhő és a csapadékhoz közel olykor kisebb falfelhő is társult. Egyházasrádócról, kissé távolabbról jól látható volt a fő feláramlási torony és a jelentősen elnyírt üllő is (18. ábra).

18. ábra - A Kőszegi-hegységnél kialakult szupercella Szombathelyről, majd Egyházasrádócról nézve

3.   Nyugati áramlású időjárási helyzet

3.1.   2010. június 14.

    2010. június 14-én egy gyenge hidegfront érte el hazánkat. A front azonban már előző nap jelentősen lelassult a térségünkben, és több hullám is kialakult rajta. A legerősebb 14-ére virradóan egy sekély ciklonná fejlődött, melynek központja napközben már az ország fölött helyezkedett el (19. ábra). Ennek köszönhetően Vas megyében már a reggeli órákban északira fordult a szél, ugyanakkor a magasban még nyugatias maradt az áramlás, mellyel nedves, labilis levegő áramlott fölénk.

19. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2010. június 14-én 12 UTC-kor

    A front környezetében már a hajnali, reggeli órákban is előfordultak zivatarok, melyek közül néhány góc átmenetileg szupercellás jelleget mutatott. Kora délután pedig Ausztriában kezdődött erőteljes zivatarképződés, mely lassanként délkelet felé terjedt. A zivatartömb déli végén fél 2 után egy erőteljes zivatar alakult ki, mely rövidesen szupercellává fejlődött. A gyors mozgású szupercella fél 3 körül érte el a határt, majd kelet felé továbbhaladva 4 óra körül hagyta el a megyét Boba környékén, ezt követően viszont fel is oszlott (20. ábra). A cella karakterisztikája eleinte klasszikus (vagy HP) volt, a későbbi radarképek alapján viszont egyre inkább csökkent benne a csapadék, így feloszlása előtt már LP szupercellává alakulhatott.

20. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella előtti zivatargócok már a kora délutáni óráktól kezdve megfigyelhetőek voltak Egyházasrádócról, de ezek még elkerülték a falut, csak néhány dörgést lehetett hallani. A közeledő szupercella előtt átmenetileg csökkent a felhőzet, így nagyszerűen meg lehetett figyelni a teljes struktúráját (21. ábra). A cella ekkor klasszikus jellegű volt, az elöl látható mezociklon és kis méretű falfelhő mögött ugyanakkor egy másik hasonló képződmény is megjelent. Ennek valódi mivoltát nem lehetett eldönteni, mivel hamar eltakarta a csapadék, a celláról készült videó alapján az erőteljes rotáció azonban az elülső részhez kapcsolódott. A zivatar magja később éppen a falu felett haladt át, melyből heves záporeső hullott, kisebb méretű jégesővel kísérve.

21. ábra - Az érkező szupercella felhőzete

3.2.   2011. május 14.

    2011. május 14-én a Brit-szigetek és a Skandináv félsziget között örvénylő mérsékelt övi ciklon közeledő hidegfrontja, illetve az előterében Közép-Európában kialakuló sekély ciklonális mező alakították az időjárást (22. ábra). Ebben az áramlási rendszerben délnyugat felől enyhe, labilis levegő áramlott fölénk. A talaj közeli déli, délnyugati szél mellett ugyanakkor a magasban egyre erőteljesebbé vált a nyugatias áramlás a front előtt.

22. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2011. május 14-én 12 UTC-kor

    Vas megyében kezdetben nyugodt idő volt, de délután már elérte egy-egy zápor a határvidék térségét Ausztria felől. Nem sokkal délután 3 óra után azonban Graz környékén egy kisebb csapadékgóc alakult ki, mely szupercellává fejlődött és kelet felé indult meg. Az eredeti góc kétszer is kettévált, de míg a jobb oldali tagja végig megmaradt és erős volt, a bal oldali tagok hamar feloszlottak. A szupercella Pornóapátinál lépett be Vas megyébe, de ezzel együtt a korábbi északnyugat-magyarországi zivatarok kifutószele is elérte a térséget. Ez pedig alávágta a szupercella beáramlását, így az végül hamar feloszlott. A zivatargóc Egyházasrádócról ideális szögben, délkelet felől nézve látszott, így szinte az összes strukturális jegyet meg lehetett figyelni (23. ábra).

23. ábra - A szupercella felhőzete, gyengülőben lévő falfelhője és csapadéksávjai

3.3.   2013. május 20.

    2013. május 19-én délnyugat felől egy hidegfront haladt keresztül Magyarországon, sokfelé (így Vas megyében is) zivatarokat okozva. A fronthoz kapcsolódó ciklon ezzel együtt északabbra helyeződött, kezdetben ugyanis a mediterrán térségben helyezkedett el, de 20-án már elérte Dánia térségét (24. ábra). Ennek köszönhetően Vas megyében a talaj közelében délnyugatias, míg a magasban erős nyugati áramlás volt jellemző, mely jelentős szélnyírást idézett elő, illetve a front mögött még kellően labilis maradt a levegő.

24. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2013. május 20-án 12 UTC-kor

    Az erőteljes gomolyfelhősödésből már délután 1 óra körül kialakult egy szupercellás zivatar Vasvártól északra (melynek kezdeménye Egyházasrádócon is átvonult közepes záporesőt és benne időszakosan borsó nagyságú jégesőt okozva), de ez bő egy óra alatt elhagyta a megyét kelet felé. A cella mögött egy Ny-K irányú összeáramlási zóna épült ki a megyében, mely Ausztriába is átnyúlt. Ennek a nyugati végén nem sokkal 3 óra után egy újabb szupercella keletkezett Graz közelében, mely szintén kelet felé mozogva 5 órára megközelítette a nyugati határszélt. A szupercella központi része nem sokkal fél 6 előtt lépett be a megyébe, majd lassan mozogva 7 óra körül hagyta el azt (25. ábra). Eközben azonban egy átalakuláson ment át, ugyanis még a határ közelében az eredeti cellától délre egy másik, szintén szupercellás zivatargóc is kifejlődött. Ez elszívta a labilitást a másik cella elől, így az időközben feloszlott, és már az új tag vette át a központi szerepet.

25. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercellák Egyházasrádócról kitűnően végigkövethetőek voltak, sőt az északabbi tag el is érte a falut, mielőtt feloszlott volna. Kezdetben még ez utóbbi volt a domináns, hosszan elnyúló beáramlási felhőzettel rendelkező, klasszikus karakterisztikájú szupercella volt markáns csapadéksávokkal, míg a másik zömökebb beáramlási felhőzettel és LP karakterisztikával rendelkezett (26. ábra). A falut megközelítve már az északabbi cella is zömökebb lett, tépett jellegű falfelhővel és lencseszerű feláramlási alappal (27. ábra). A zivatarból átvonulása alatt közepes intenzitású záporeső hullott, a végén rövid ideig meggy nagyságú jéggel.

26. ábra - A két szupercella még Egyházasrádóctól távol

27. ábra - Az északabbi szupercella Egyházasrádóc határában

3.4.   2013. június 22.

    2013. június 22-ére virradóan egy, a Skandináv-félsziget felett elhelyezkedő mérsékelt övi ciklon gyenge hidegfrontja érte el hazánkat északnyugat felől. A front a Kárpát-medencében hullámot vetett és lelassult, mögötte azonban Vas megyében a talaj közelében északira fordult az áramlás. Nyugat-Európa felől ugyanakkor egy másik, erőteljes mérsékelt övi ciklon közeledett, mely hatására a magasban nyugat-délnyugati irányú volt az áramlás (28. ábra).

28. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2013. június 22-én 12 UTC-kor

    A hidegfront átvonulása Vas megyében eseménytelenül zajlott, de a keleti országrészben többfelé okozott zivatarokat. A visszahullámzó front mentén azonban délután Ausztriában erőteljes zivatarok alakultak ki, melyek közül az egyik Graz közelében szupercellává fejlődött. A szupercella kezdetben az erősebb időszakaiban kelet, a gyengébb állapotaiban átmenetileg kissé északkelet felé haladt. A zivatar délután 6 óra körül közelítette meg a határt, és ezt követően erejét megtartva nyugat-keleti irányú mozgással haladt keresztül a megyén (29. ábra). Útja során sokfelé okozott jégverést, egyes helyeken 3-5 cm-es átmérőjű jégdarabok is hullottak belőle.

29. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella kezdetben Egyházasrádóc felé közeledett, de a gyengébb állapotaiban bekövetkező északabbra tolódása miatt végül a Szombathely-Sárvár-Celldömölk útvonalon haladt végig. A faluból így a délkeleti, beáramlási oldaláról lehetett végigkövetni a szupercellát. Kezdetben csak az összefüggő zivatarfelhőzet látszott, de a határt átlépve már feltűnt a szárnyfelhőtorony és a hozzá kapcsolódó hátoldali leáramlás kifutófelhőzete. E mögött ekkor markáns csapadéksávok zúdultak le (30. ábra). A kifutófelhő rövidesen elérte a falut is, és mögötte erős szél támadt, de csapadék nem hullott.

30. ábra - A szupercella markáns leáramlása a hátoldali leáramlás kifutófelhőzetével

3.5.   2016. július 12.

    2016. július 12-én északnyugat felől egy lassú mozgású, hullámzó hidegfront közelítette meg az országot, mely egy több-középpontú skandináv ciklonhoz tartozott. A legerősebb hullámvetés az Alpoknál alakult ki, mivel  hegység északi részén kissé előresietett a front, míg a nyugati részén jelentősen lelassult. A talaj közelében már Magyarország északnyugati részében is északira fordult a szél délelőtt, de a front visszahullámzásával  egyre inkább északkeleti, keleti szél volt jellemző. Ezzel együtt határozott összeáramlás volt jelen a térségben. Mindemellett a front előtti szállítószalag már nedves, igen labilis légtömeget szállított fölénk (31. ábra).

31. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2016. július 12-én 12 UTC-kor

    A front előtt kora délutánra egy instabilitási vonal alakult ki az Alpok középső részén. Ez kelet felé haladva később gyengült, de a déli ágán a Grazi-medencében egy önálló zivatargóc alakult ki, mely hamar szupercellává fejlődött. A góc előbb kelet-északkelet felé haladt, majd Burgenlandban megerősödött, és ezzel kelet felé fordult. Az ezelőtt bemutatott, 3 évvel korábbi esethez hasonlóan a szupercella ismét a Szombathely-Sárvár-Celldömölk útvonalon haladt végig, de a megye északkeleti részén gyengülve ismét északiasabb irányba fordult (32. ábra).

32. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A kevés zavaró felhőzetnek köszönhetően a szupercella jól végigkövethető volt Szombathelyről. A cellát mindvégig impozáns struktúra jellemezte, robusztus feláramlási alappal és markáns, eleinte szinte a talaj közelébe lenyúló falfelhővel, mely az előoldali leáramlás felé egy hosszan elnyúló farokfelhőben végződött. (33. ábra). A zivatart nagyobb mennyiségű és nagy méretű jég kísérte, észlelői beszámolók alapján legnagyobb szemek 3-4 cm közötti átmérőjűek voltak.

33. ábra - A Szombathelyre lecsapó jól fejlett, erős szupercella

4.   Nyugati-északnyugati áramlású időjárási helyzet

4.1.   2009. május 22.

    2009. május 22-én nyugat felől egy hidegfront közeledett felénk. A front azonban az Alpokat elérve hullámot vetett, és előtte egy sekély ciklonális terület alakult ki térségünkben (34. ábra). Ennek következtében Vas megy nagy részén már a kora délelőtti órákban északkeletire, keletire fordult a szél. A front előtt azonban még több-kevesebb napsütés is előfordult, és jelentős labilitás halmozódott fel a légkörben.

34. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2009. május 22-én 12 UTC-kor

    A déli órákban Graz környékén egy erősebb zivatar alakult ki, mely később szupercellává fejlődött. Ez eleinte keleties irányba haladt, de kiérve az Alpok szélárnyékából, az északkeleti széllel találkozva fokozatosan kelet-délkeleti irányba fordult. A cella negyed 4 körül lépett be az országba Szentgotthárd térségében, majd a Balaton nyugati medencéje felé vezetett tovább az útja, végül Somogy megye északi részén oszlott fel. A szupercellát különösen Vas és Zala megyében 2-3 cm átmérőjű jégeső és heves szélrohamok kísérték. A vihar Egyházasrádóctól távol haladt el, de a legközelebbi időszakában így is meg lehetett figyelni a feláramlási alapját a markánsan elkülönülő csapadékos és csapadékmentes területekkel, illetve később a terebélyes üllőjének hátsó felét látványos felhőalakzatokkal (35. ábra). Késő délután a hidegfront újabb zivatarokat generált, de ezek már multicellásak voltak, és hamar egybeolvadtak egy nagyobb rendszerré.

35. ábra - A szupercella távolról látható struktúrája, és később az üllője

4.2.   2012. július 9.

    2012. július 9-én egy meglehetősen összetett szinoptikai helyzet alakult ki térségünkben. Nyugat felől egy skandináv ciklon gyenge hidegfrontja közeledett, de ez az Alpok térségében jelentősen lelassult és behullámzott. Egy északkelet-európai ciklonhoz csatlakozva azonban hazánk felett is kialakult egy hidegfronti hullám, melynek köszönhetően térségünkben már északias irányúra fordult a szél, és kissé hűvösebb levegő áramlott fölénk (36. ábra). A levegő nedvességtartalma és labilitása azonban magas maradt, illetve a nyugatról közeledő hidegfront magassági áramlási rendszere a kellő szélnyírást is biztosította.

36. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2012. július 9-én 12 UTC-kor

    Az Alpok térségében a kora délutáni órákban kezdődött meg az erőteljes gomolyfelhő-képződés, és a délután derekára kialakultak az első erősebb zivatargócok. Ezek közül kettő egymás után haladó szupercellává fejlődött. Az elülső cella kezdetben keleties irányba haladt, éppen Egyházasrádóc térsége felé. Az Alpok szélárnyékából kiérve viszont a talaj közeli északkeleti szél hatására lassanként enyhén délkeleti irányba fordult, így Szentgotthárd közelében lépett be az országba 7 óra körül, majd Körmendtől délre haladt el (37. ábra). 8 óra körül azonban gyengülni kezdett, majd rövid időn belül feloszlott. Útja során heves záporesőről és jégesőről is érkezett jelentés.

37. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella előtt kevés volt a takarófelhőzet, így az elvonulása Egyházasrádócról is jól végigkövethető volt. Kezdetben egy hosszan elnyúló, határozott feláramlási alap volt megfigyelhető, és a csapadék többsége az előoldali leáramlásból hullott. Később azonban a feláramlási alap zömökebb, lencseszerű struktúrát vett fel, és a szupercella határozottabban klasszikus, rövid ideig már-már HP jegyeket mutatott (38. ábra). A csapadék végül teljesen elkerülte a falut, de a szupercellából sok dörgést lehetett hallani. A hidegfrontból éjszaka viszont már itt is előfordult záporeső, néhány távoli dörgés kíséretében.

38. ábra - A közeledő szupercella felhőzete és csapadéksávjai

5.   Délnyugati áramlású időjárási helyzet

5.1.   2008. augusztus 15. (reggel)

    2008. augusztus 15-én északnyugat felől egy észak-európai ciklon hosszan elnyúló, hullámzó hidegfrontja közeledett. A fronton a kisebb hullámok mellett az Adriai-tenger északi része felett egy sekély mediterrán ciklon is kialakult (39. ábra). Ebben az áramlási helyzetben délnyugat felől nedves és labilis levegő érkezett fölénk, már az éjszakai óráktól, illetve a szélnyírás is végig elegendő volt szupercellák kialakulásához. (Ezen időjárási helyzet kora reggel, majd este és éjszaka is produkált szupercellákat, de az eltérő haladási irány miatt az utóbbiak a 6.2. alfejezetben szerepelnek.)

39. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2008. augusztus 15-én 6 UTC-kor

    Az éjszakai órákban a front mentén Ausztriában zivatarok alakultak ki, melyek közül több szupercellává fejlődött. Az egyik, szupercellákat is tartalmazó zivatartömb kora reggelre megközelítette a határt délnyugat felől. A legdélebbi tag maradt tartósan életben, mely 6 óra körül Pornóapáti térségében lépte át a határt, majd Szombathely irányába haladt tovább (40. ábra). A várost elérve azonban már gyengülni kezdett a szupercella, majd nem sokkal később fel is oszlott. Az erős intenzitású csapadék mellett Torony térségében jégeső is hullott belőle.

40. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella Egyházasrádóctól északnyugatra haladt el, így a beáramlási oldalról lehetett végigkövetni. A szárnyfelhőtornyok felhősávjai miatt kezdetben csak a fő feláramlási torony és a terebélyes üllő látszott. Később viszont megjelent a markáns, lesimult feláramlási alap is, majd a teljes, megdőlt fő feláramlási torony (41. ábra). A helyzet külön érdekességét az adta, hogy a szupercella éppen napkelte körül érkezett, így igen látványos színekben pompázott. Szombathelyről pedig egy csodálatos struktúrájú, zömök falfelhő is megfigyelhető volt.

41. ábra - A szupercella feláramlási alapja és fő feláramlási tornya

5.2.   2011. július 18.

    2011. július 18-án egy, a Brit-szigetek térségében örvénylő ciklon hidegfrontja haladt át felettünk, mely hatására a talaj közelében északiasra fordult a légmozgás. A front azonban az Alpoktól délre hullámot vetett, és Észak-Olaszország felett egy sekély mediterrán ciklon képződött rajta (42. ábra). Ennek következtében délnyugat felől nagy nedvességtartalmú, labilis levegő áramlott fölénk, és az eltérő talaj közeli és magassági áramlás miatt a megfelelő mértékű szélnyírás is fennállt.

42. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 20011. július 18-án 18 UTC-kor

    A Szentgotthárd-Celldömölk útvonalon (Egyházasrádócot is érintve) már a reggeli órákban is áthaladt egy zápor, mely a radarképek alapján szupercella lehetett, vizuális jegyeket viszont nem lehetett megfigyelni. Ezt követően hosszú ideig nem alakultak ki újabb gócok a környéken, délután viszont Szlovéniában egy zivatartömb keletkezett, melyben egy szupercella is kifejlődött. Ez kissé gyengülve 7 óra körül érintette a megyét Szentgotthárdtól északra, majd viszonylag gyors mozgása révén kb. 30-40 perc múlva elérte Szombathely térségét. Innen a szupercella ismét megerősödve haladt tovább Győr irányába (43. ábra).

43. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szupercella környezetében gyakorlatilag felhőtlen volt az ég, így Egyházasrádócról remekül végig lehetett követni, ahogy végigvonult az északnyugati égbolton. A cella legszembetűnőbb jelensége a rendkívül hosszú szárnyfelhőtorony-sor volt, mely a szupercella központjától kb. 8-10 km-re nyúlt el dél felé. Ezt a struktúráját végig megtartotta, így a viszonylag távol elhaladó központ ellenére ez a felhősáv a falu fölött is áthaladt (44. ábra). A szupercellából néhány villámlás is látható volt, illetve egy-egy dörgést is lehetett hallani.

44. ábra - A szupercella hosszan elnyúló szárnyfelhőtornyai és feláramlási alapja a távolban és Egyházasrádóc közelében

6.   Dél-délnyugati áramlás

6.1.   2007. augusztus 20.

    2007. augusztus 20-án nyugat felől egy nyugat-európai ciklon lassan mozgó, hullámzó hidegfrontja közeledett hozzánk. A front mentén a Genovai-öböl térségében egy sekély mediterrán ciklon is kialakult (45. ábra). Ebben az áramlási rendszerben dél felől nagy nedvességtartalmú és labilis levegő érkezett fölénk, megfelelő szélnyírás mellett.

45. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 20007. augusztus 20-án 12 UTC-kor

    A front előterében Szlovéniában és Ausztriában már a reggeli óráktól kezdve jelentős konvekció zajlott, és a csapadékgócok keletkezése lassanként egyre közelebb tolódott Magyarországhoz is. A késő délelőtti órákban Szlovéniában az egyik zivatar szupercellává fejlődött, és a délies alapáramlásból enyhén kitérve észak-északkelet felé indult meg. A viszonylag lassú mozgású cella dél körül lépte át a határt, majd 1 óra után áthaladt Egyházasrádóc felett is, aztán tovább folytatta útját (46. ábra). Időközben azonban több másik zivatargóc is kipattant a közelében, melyek hatására gyengülni kezdett, a megye északi határát átlépve pedig rövidesen fel is oszlott.

46. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    A szlovén zivatarrendszer és a szupercella egybeolvadt üllőfelhőzete már a déli órákban Egyházasrádóc fölé húzódott, de alatta is erőteljes gomolyosodás volt látható. Fél 1 után már egyre gyakrabban lehetett dörgést hallani, majd 1 óra körül dél felé feltűnt a közeledő szupercella falfelhője. Ez hamar át is vonult felettünk, miközben erősen turbulens feláramlásokat lehetett megfigyelni a környezetében (47. ábra). Ezt követően megérkezett a szupercella csapadéka heves záporeső formájában, melybe időszakosan 1-1,5 cm átmérőjű jégeső is vegyült. Ezt követően pedig még több környékbeli zápor és zivatar csapadéka is érintette a falut.

47. ábra - Az érkező szupercella erősen rotáló falfelhője

6.2.   2008. augusztus 15. (este, éjszaka)

    Az 5.1. alfejezetben már ismertetett szinoptikus helyzetnek megfelelően ezen a napon egy hullámzó hidegfront határozta meg időjárásunkat. A nap második felében viszont már egyértelműen a fronton korábban kialakult mediterrán ciklon volt a domináns, melynek köszönhetően a magasban kissé déliesebbre fordult az áramlás. A hidegfront talaj közeli része este ugyan áthaladt felettünk, de az északira forduló szél az éjszakai emelt konvekcióra már nem volt nagy hatással, sőt inkább kedvezőleg hathatott a jelentős gomolyfelhő-képződés megindulásához (48. ábra).

48. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2008. augusztus 15-én 18 UTC-kor

    Az esti órákban Szlovéniában már kialakult egy erőteljes szupercella, majd a későbbiekben igen gyorsan újabb zivatargócok robbantak be Magyarország felett is. A zivatarképződés több hullámban folyt, és a kialakult gócok nagy része szupercellává fejlődött. Az egyes tagok szinte mind ugyanazon az útvonalon haladtak egymás után észak-északkelet felé. A legszebb radarstruktúrát az egyik utolsó góc produkálta, mely teljesen izolált volt, és a megyén történő áthaladása során végig erős maradt (49. ábra).

49. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    Egyházasrádóc felett több zivatarcella is áthaladt, melyek közül három nagy valószínűséggel szupercella volt. Az első még helyi keletkezésű góc, a második a korábban említett erős szlovén góc maradványa, a harmadik pedig az előző radarképen látható cella volt. A gyors áramlás miatt az egyes zivatarok hamar áthaladtak, ugyanakkor mindegyikből előfordult jégeső, jellemzően 1-2 cm közötti átmérővel. Az egyes zivatarok struktúráját a takarófelhőzet miatt nem lehetett jól megfigyelni, de több látványos villámlás is látható volt (50. ábra).

50. ábra - Lecsapó villám az első és a második szupercella előtt (ablaküvegen keresztül fotózva(

6.3.   2010. augusztus 14.

    2010. augusztus 10. után egy, a Brit-szigetek fölött örvénylő ciklon hidegfrontja érte el a kontinenst, mely az Alpok nyugati felén lelassult és behullámzott. Ezzel együtt az eredeti ciklon fokozatosan legyengült, és több kisebb, sekély ciklonközpont alakult ki Közép-Európa térségében. Ezek közül egyre inkább a Genovai-öböl térségében lévő vette át a főszerepet, de ez csak lassan mozdult el észak felé, miközben a hidegfront északabbi szakasza összekapcsolódott egy Észak-Európát elérő ciklonnal (51. ábra). Ebben az áramlási rendszerben délnyugat felől nagy nedvességtartalmú és labilis levegő áramlott fölénk.

51. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2010. augusztus 14-én 18 UTC-kor

    A lassan araszolgató mediterrán ciklon, és a hozzá kapcsolódó hidegfront 15-ei érkezése előtt már a korábbi napokban is kialakultak zivatarok Vas megyében. 13-án kora este egy szlovén instabilitási vonal ért el bennünket délnyugat felől, illetve előtte lokális zivatargócok is előfordultak. 14-én a front közeledtével már nagyobb mértékű szélnyírás volt jelen, de ekkor napközben még nem volt érdemleges konvekció. Kora este viszont Szlovénia és Horvátország határvidékén egy szupercella fejlődött ki, mely észak-északkelet felé haladva Velemér térségében lépte át a határt nem sokkal este 10 óra előtt. A körülötte képződő csapadékgócok hatására azonban a cella rövidesen gyengülni kezdett, majd kb. egy órán belül fel is oszlott (52. ábra).

52. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    Mivel a szupercella éjszaka érkezett, és tőle északra további csapadék is hullott, Egyházasrádócról nem lehetett megfigyelni a struktúráját, de dörgéseket itt is lehetett hallani. Észlelői beszámolók alapján azonban a cella Velemér közelében tornádót produkált. Ezt később sikerült is igazolnunk Dr. Kovács Mátéval. A helyi falugondnok, Vass István vezetésével jártuk be a falutól északkeletre elterülő erdő egy részét, ahol egyértelmű tornádónyomokat találtunk a bejárt terület két különböző részén is, melyek egybeestek a szupercella útvonalával. (53. ábra). A vizsgált időszakban (2007-től kezdve) ez volt az egyetlen szupercella, mely bizonyítottan tornádót okozott a megyében.

53. ábra - A tornádó által kicsavart fák két különböző helyszínen

6.3.   2011. július 14.

    2011. július 14-én nyugat felől egy sekély ciklonrendszer közelített meg bennünket nyugat felől, mely még az előző napokban két részre bomlott. Az egyik központja Németország fölött, míg a másiké Észak-Olaszország fölött helyezkedett el, a kettő között pedig egy hidegfront hozódott (54. ábra). Ez a hidegfront már a kora délelőtti órákban elérte Vas megyét, és hatására az alacsonyabb szinteken északira fordult a szél. A magasban azonban erőteljes déli áramlással nagy nedvességtartalmú és igen labilis levegő áramlott fölénk, emellett magas volt a szélnyírás értéke is. Mindezek együttesen szupercellás zivatarok kialakulását vetítették előre.

54. ábra - Az európai szinoptikai helyzet 2011. július 14-én 12 UTC-kor

    Az első szupercella dél körül pattant ki Északkelet-Szlovéniában, a talajfront mentén. A cella gyorsan haladva kb. negyed 1-kor már át is lépte a határt Őriszentpéter mellett, majd rövidesen kettévált. Ezután a jobb oldali, klasszikus jellegű tagja lett a domináns, de a bal oldali, LP karakterisztikájú tag is hosszan életben maradt. A szupercellák 2 óra körül hagyták el a megyét Répcelak térségében, de ekkor már gyengülni kezdtek, nem sokkal később pedig fel is oszlottak (55. ábra). Átmeneti csapadékszünet után este azonban újabb szupercellák érkeztek Szlovénia irányából, melyek a kora délutánihoz hasonló irányú pályán mozogtak, eleinte kissé nyugatabbra, majd szinte ugyanazon a vonalon.

55. ábra - A szupercella haladása egymásra illesztett radarképekkel szemléltetve

    Az első, kora délutáni szupercella környezetében alig volt egyéb felhőzet, így - a sivatagi portól erősen homályos égbolt ellenére - az érkezését jól végig lehetett követni Egyházasrádócról. A szupercella már a távolban is kettéváltan tűnt fel, majd később a falu felé haladó jobb és a nyugatra elvonuló bal oldali tag egyre inkább elkülönült egymástól térben és karakterisztikában is (56. ábra.). Az erősebb, klasszikus jellegű tag áthaladása során közepes, időnként erős csapadékhullás volt jellemző, kevés, borsó nagyságú jéggel kísérve. Az esti órák első közeli szupercellája nyugat felé haladt el látványos felhőzettel, melyet igen látványosra festettek a naplemente színei (57. kép). A következő szupercella már Egyházasrádóc felett haladt át, de ez kevésbé volt megfigyelhető, majd éjszaka az egybeolvadó zivatartömbből további, kiadós csapadék hullott.

56. ábra - A kora délutáni, kettévált szupercella (haladási irány szerinti) jobb- és bal oldali tagja

57. ábra - A kora esti, nyugat felé elvonuló szupercella

7.   Összegzés

7.1.   Az egyes áramlási irányokhoz tartozó időjárási helyzet közös jellemvonásai

    A bemutatott esetek alapján, a mellékelt szinoptikai térképeket összehasonlítva az egyes típusokban jellemző alapáramlást minden esetben jól elkülöníthető időjárási helyzetkép határozta meg. A következőkben ezek kerülnek bemutatásra egy-egy "átlagolt" szinoptikai mintatérkép segítségével, ahol a vastag fekete nyilak jelzik a középmagas szinteken tapasztalható szélirányt (mely egyben a szupercellák haladási iránya). A jelzi a ciklonok, míg M az anticiklonok központját.

    Északnyugati áramlás esetén tőlünk észak-északkeletre helyezkedett el egy nagy kiterjedésű, olykor meglehetősen intenzív mérsékelt övi ciklon, melynek hullámzó hidegfrontja térségünkben tartózkodott. A 2010. március 1-jei helyzetnél a front mögött, míg a többi esetben a front előtt alakultak ki szupercellák, az azonban minden esetben közös volt, hogy Vas megye közelében, többnyire az Alpok térségében lévő központtal egy sekély alacsony nyomású zóna húzódott (58. ábra).

58. ábra - Az északnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája

    A nyugati áramlású helyzetek esetében tőlünk északra helyezkedett el egy nagy kiterjedésű ciklon, jellemzően Dánia vagy Dél-Skandinávia környéki központtal. Az egyes esetek között abban adódott a legnagyobb különbség, hogy ezen ciklon hidegfrontjának elő- vagy hátoldalán helyezkedtünk-e el, de ennek nem volt számottevő jelentősége, ugyanis egyik esetben sem a hidegfront mentén, hanem azelőtt vagy a mögött, a ciklon valamely konvergenciájának hatására alakultak ki a szupercellák. A Brit-szigetek közelében több esetben megfigyelhető volt egy fejlődő ciklonális hullám - sőt a 2013. június 22-ei esetben egy kifejlett ciklon -, mely minden bizonnyal elősegítette a teknőképződést, ezáltal pedig fokozta a szélsebességeket, illetve szerepet játszott annak nyugatias irányúvá módosításában is (59. ábra). Az időjárási helyzetkép hasonlóan alakult a nyugat-északnyugati áramlás esetében is, ott azonban hazánk térségében volt jellemző a teknősödés, mely északnyugatias komponenst adott az áramlásnak.

59. ábra - Az nyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája

    A délnyugati irányítás esetében szintén megfigyelhető volt egy-egy észak-európai ciklon is, ugyanakkor itt már jóval erőteljesebb volt a teknősödés, melynek következtében az Alpoktól délre, a mediterrán térség felett a hullámzó hidegfronton peremciklon is kialakult. A magassági áramlást a két ciklon együttesen határozta meg, de még nagyobb szerep jutott az északabbi ciklonnak, így annak iránya délnyugatias volt (60. ábra).

60. ábra - Az délnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája

    A délnyugatihoz nagyon hasonló szinoptikai helyzet volt jellemző a dél-délnyugati áramlásnál is, de itt már kitüntetett szerep jutott a mediterrán ciklonnak. Ez ugyanis ebben az esetben már jóval fejlettebb volt, és térségünkben egyértelműen ez határozta meg az áramlási viszonyokat. A teknősödés itt már szinte teljesen észak-déli irányú volt, így térségünkben délies magassági szelek alakultak ki (61. ábra). Ebben szerepet játszott az is, hogy az északabbra elhelyezkedő, gyengébb ciklon mozgását (amennyiben ez egyáltalán megtalálható volt) a mediterrán ciklon befolyásolta, így az előző esetekkel szemben az nem keleties, hanem nyugatias irányba mozdult el, vagy szinte egy helyben állt.

61. ábra - Az dél-délnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája

7.2.   A szupercellák kialakulását befolyásoló helyi tényezők

    A szupercellák kialakulási helyét, és részben a haladásukat mindezek mellett befolyásolták a domborzati viszonyok is. A következőkben ezek kerülnek bemutatásra, vázlatos ábrákkal szemléltetve. Ezeken a kék és sárga vékony nyilak jelzik a talaj közeli szélsebességet (egy-egy különböző esetben), míg a vastag, szaggatott nyilak a szupercellák haladási útvonalát (illetve összeáramlási vonalakat). Az egyes áramlási helyzetekben leggyakrabban a szürkével jelölt területeken alakultak ki a szupercellák.

    Északnyugati áramlás esetén - ahogy már a bevezetőben is utalva volt rá - Vas megyében gyakran beragad a párásabb levegő, és általában gyengébb a légmozgás. Főként a megye délnyugati felén ilyenkor azonban főnös hatás áll fent, mely ott kissé kiszárítja a levegőt, de a magasabb hőmérséklet révén gyakran nagyobb labilitás is halmozódik fel. Ennek mértéke északkelet felé haladva csökken, a nedvesség viszont kis mértékben nő. A hegységek áramlásmódosító hatásra révén ilyenkor gyakran kialakul egy összeáramlási zóna (vagy szélsebesség-konvergencia), mely a Keleti-Alpoktól a Kőszegi-hegységen át húzódik délkelet felé. Ennek nyugati felén helyezkedik el a kissé szárazabb, de labilisabb, míg keleti felén a nedvesebb, de kevésbé labilis levegő. Az összeáramlás már önmagában is kedvező a záporok, zivatarok kialakulásához, de ehhez gyakran hozzájön még az említett hegységek orografikus emelőhatása is. Ezen áramlási helyzet radarképein látható, hogy a szupercellák a Keleti-Alpokban vagy a Kőszegi-hegység környékén alakultak ki vagy erősödtek meg, és innen haladtak tovább délkeleties irányba (62. ábra). Útjuk során általában tartson fennmaradtak, miközben keletről (részben a csapadékuk révén) biztosítva volt a nedvesség, míg nyugatról, a beáramlási oldalról a nagy labilitás.

62. ábra - Az északnyugati áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe és a helyzethez kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok

    Nyugati, illetve nyugat-északnyugati áramlás esetén a talaj közeli áramlást gyakran egy hosszan elnyúló konvergenciazóna határozza meg, mely bizonyos esetekben hidegfrontok talaj közeli része is lehet. A megye északi részén ilyenkor északias, míg a délin déli, délkeleti irányú a légmozgás. Ezzel együtt északnyugatra egy magasabb légnyomású terület jön létre, nyugat-délnyugatra azonban sekély ciklon képződik. Ez maga is elősegíti a feláramlásokat, melyhez hozzájárul még az erőteljes konvergencia és az Alpok orografikus hatása is. Ennek megfelelően ezekben a helyzetekben a szupercellák általában a Grazi-medence északnyugati részén (vagy annak határterületén) alakultak ki. A szupercellák nyugati vagy nyugat-északnyugati irányú mozgását a magassági áramlások mellett döntően meghatározta az is, hogy a talaj közeli konvergencia mennyire hatolt délre, illetve mennyire volt erős az északias szél annak északi oldalán (63. ábra).

63. ábra - A nyugati (kék) és a nyugat-északnyugati (sárga) áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe és a helyzethez kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok

    A délnyugati, illetve a dél-délnyugati áramlás esetén az alacsonyszintű szélmező hasonlít az előzőhöz, de itt nem konvergenciák, hanem maga a behullámzó hidegfront, illetve a mediterrán ciklon közös áramlási rendszere hozza létre ezt. Ily módon itt is délnyugatabbra alacsonyabb, míg északnyugatabbra magasabb légnyomás jellemző. Délnyugati áramlás esetén a szupercellák általában a Grazi-medence déli felén vagy az osztrák-szlovén határ környékén alakultak ki (1.), míg dél-délnyugati áramlásnál Szlovénia északi felén (2.). Az erős (frontális) összeáramlás mellett itt is jelentős szerepet játszik az orográfia, az első esetben az Alpok délkeleti fele (Szlovéniába is átnyúlva), míg a második esetben a szlovén-horvát határvidéken fekvő hegyvidék (64. ábra). Az ábrán az egyes területekből kiinduló sárga nyilak jelzik a szupercellák jellemző haladási irányát. Ha ezek a szupercellák messze behatolnak a talaj közeli északi szél által stabilizált térségbe, jellemzően emelt konvekciós megjelenésük van.

64. ábra - A délnyugati és a dél-délnyugati áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe és a helyzethez kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok

A tanulmány a későbbiekben még bővülhet fel nem dolgozott, vagy jövőbeli példákkal.

Felhasznált anyagok:

Szinoptikai térkép: Wetter3.de archívum

Radarképek: OMSZ (jelenlegi, illetve korábbi verziók), SHMU

Térképek: Google Earth

Írta, a fotókat és az ábrákat készítette: Hérincs Dávid