Kezdőlap

 

Numa: egy csöppnyi trópusi vihar a Földközi-tengeren

"The show must go on", énekelte anno Freddie Mercury. És a show folytatódott is, legalább is ami az idei Európához közeli trópusi ciklonokat illeti. Nagyjából éppen 1 hónappal voltunk az Ophelia hurrikán után - ami majdnem trópusi ciklonként tette be a lábát (vagyis inkább a spirálkarjait) Európába -, amikor is november 6-án kialakult a Rina nevű trópusi vihar. Ebben ugyan önmagában még semmi különleges nem volt, mivel gyenge-közepes trópusi viharként tudta le 3 napos életét az óceán kellős közepén. Mérsékelt övi ciklonként azonban később eljutott az öreg kontinensig, és nem is egyedül érkezett, mert egy vele összekapcsolódott peremciklont is magával húzott Észak-Amerika felől. Ez utóbbi ciklon, mely a berlini Freie Universität-től időközben a Numa nevet kapta, november 12-én a Földközi-tenger fölé került, majd több napra ott is ragadt. És ha már ott ragadt, gondoskodott a show-ról...

Numa életútja az űrből nézve

A tenger hőmérséklete a ciklon által érintett területeken még viszonylag magas, 20 °C körüli volt, felette pedig hideg légtömeg tartózkodott, így a megnövekedett labilitás hatására a kezdetektől fogva jelentős zivatarképződés (konvekció) zajlott a légörvényben. Az eredeti mediterrán ciklon hidegfrontján Dél-Olaszország felett egy peremciklon is létrejött 14-én, mely hamar átvette a domináns szerepet, és egy hurkot leírva 16-án a Jón-tenger fölé került (miközben tőle északra egy újabb, de már gyenge peremciklon "pörgött be"). Ráadásul ekkorra a ciklon központja része leszakadt a gyengülésnek induló frontálzónáról, miközben egyre szervezettebb konvekció volt jelen körülötte. Ez pedig nem mást jelentett, mint hogy Numa szubtrópusi ciklonná alakult. Maga a konvekció viszont még nem volt kifejezetten mély, a legmagasabb felhőtetők csak -40, -45 °C körüli hőmérsékletűek voltak (vagyis nem nyúltak fel nagy magasságokig a zivatarok).


A frontrendszerről leszakadt önálló légörvény (szubtrópusi ciklon) zivatarokkal Olaszországtól délre 16-án délután, tőle északra pedig egy gyengülő peremciklon
Forrás: Sat24.com, Kachelmannwetter.com

A ciklon éjszaka egyre jobban felpörgette magát, a zivatarok elkezdtek spirálisan körbecsavarodni a központja körül, noha még viszonylag távol helyezkedtek el attól. A konvekció is lassanként egyre mélyebb lett, már akadtak -50 °C körüli felhőtető-hőmérsékletek is.


Numa 17-ére virradóan egyre szervezettebb szubtrópusi ciklonként
Forrás: Sat24.com, Kachelmannwetter.com

Numa 17-én reggelre megközelítette az olasz csizmát, de az mintha csak "rátaposott" volna, ezután 1,5 napig ott is maradt a sarkában. A ciklont azonban nem zavarta az itteni kissé hűvösebb víz, illetve a tenger "szűkössége", folytatta szerveződését. Olyannyira, hogy délutánra átalakult trópusi ciklonná, majd estére tartós és szervezett mélykonvekciót fejlesztett ki immár közvetlenül a központja körül. Éjjel rövid időre egy majdnem teljesen zárt szem is kialakult a szorult helyzetéből fakadóan időközben kifejezetten aprócskává váló ciklon központjában, és a legmagasabb felhőtetők hőmérséklete ekkor már -60 °C körül alakult.


Numa trópusi viharként a legfejlettebb állapotában 18-ára virradó éjszaka
Forrás: Sat24.com, Kachelmannwetter.com

Azoknak sem kellett bánkódniuk, akik ezeket az éjféli órákat a ciklon nézegetése helyett alvással töltötték, hiszen 18-án napközben is elegendő volt rátekinteniük a műholdképekre. Ekkor maga a konvekció ugyan átmenetileg gyengült, csak kevés zivatarfelhő volt jelen a ciklonban, de az határozott szemmel rendelkezett. Ez leglátványosabban a látható tartományú műholdképeken látszott, melyeken úgy tűnt, mintha egy vérbeli hurrikán örvénylene a tenger felett.


Numa szeme 18-án napközben
Forrás: Dundee Sat. Rec. Stat.

A ciklon a hosszas ácsorgást követően délután megindult kelet-délkelet felé, és Görögország elérése előtt ismét kialakultak benne erős és szervezett zivatarok. Ezek egy ideig még a szárazföld felett is eléldegéltek, de végül 19-én délelőtt Numa teljesen elvesztette trópusi tulajdonságait.


Numa még egyszer utoljára szervezett és mély konvekciót produkálva 18-án este, Görögország partjai felé közeledve
Forrás: Sat24.com, Kachelmannwetter.com

Numa a mérések "szemén" keresztül

A meteorológusok és érdeklődők pechére Numa 16-ára virradó éjszaka haladt át a Szicília és Tunézia közötti szigeteken, majd a 19-i partot érés is este történt Görögországban. Éjszakánként viszont sok helyen szünetel a meteorológiai adatközlés a térségben, így viszonylag kevés adat volt elérhető a ciklonról, és ezek egy része sem bizonyult hasznosnak. Hiszen ahogy már korábban is említve lett, a ciklon olyan picurka volt, hogy benne az erősebb szelek a központtól véve csupán néhány 10 km-es sugárra korlátozódtak. Ezt a szárazföldi mérések alá is támasztották, mivel egyik állomáson sem mértek trópusi vihar erősséget (65 km/h-t) elérő átlagos szélsebességet. Pedig a dél-olasz S. Maria Di Leuca településtől alig 70-80 km-re volt a ciklonközpont, de így is csak 45-55 km/h közötti átlagszeleket jelentett 17-én délelőttől másnap délelőttig. Igaz, a legerősebb széllökések többször elérték a 70-80 km/h-t. Hasonló átlagos szélsebességet az egyik görög tengerszorosban fekvő Rio településen mértek még, ott a partot éréskor, 20-ára virradóan 57 km/h volt a legerősebb átlagszél 92 km/h-s lökéssel - tehát hiába a névrokonság, az időjárás messze nem volt olyan szép, mint a copacabana-i strandon. A görögországi partot érés egyben lehetőséget teremtetett a ciklon trópusi struktúrájának mérések általi megerősítésére is. Ezt pedig két tengerparti állomás, Ithaki és és Aitoliko szemléltette a legjobban. Mindkét esetben megjelent a trópusi ciklonokra jellemző gyors és jelentős nyomás-csökkenés, majd -emelkedés a szem átvonulásakor. Emellett a szem átvonulásakor 2-3 °C-kal megemelkedett a hőmérséklet és a harmatpont is, ami megerősítette, hogy a ciklon határozott meleg maggal rendelkezett. Aitoliko esetében a szemfalak átvonulását kísérő kettős szélmaximum és a szemben történő átmeneti szélleállás is markánsan megmutatkozott. A szemfal átvonulását ezen kívül még jól tükrözték a csapadék-intenzitás mérések is.




Az alapvető meteorológiai paraméterek alakulása Numa átvonulásakor Ithaki (fent) és Aitoliko (lent) településeken - a szem az előbbin
éjjel 2 óra, míg az utóbbin 4 óra körül vonult át
Forrás: Meteo.gr

Azt, hogy a ciklon valójában elérte a trópusi vihar erősséget, az ASCAT műholdas szenzorok  méréseiből lehetett megtudni. Mindamellett, hogy ezeken jól látszott a ciklon átalakulási folyamata is (az erősebb szelek egyre kisebb területre koncentrálódása és az egyre szimmetrikusabb szélmező), a trópusi időszakban 17-én este és 18-án reggel is 75 km/h-s (40 csomós, sötétbarna szélzászlók) átlagszelet mért a műszer, ami megerősítette Numa trópusi vihar voltát. Ráadásul mivel a ciklon struktúrája a két mérés között, 18-án éjfél körül volt a legfejlettebb, és ekkor volt benne a legintenzívebb a konvekció is, a becslések alapján ekkor a 95 km/h-t is elérhette az átlagos szélerősség.


Az ASCAT szenzor mérései (METOP-A/-B műholdak) a Numa ciklonról
Forrás: NOAA

Noha a szél tekintetében tehát nem mutatta ki a foga fehérjét a ciklon, a csapadék terén annál inkább. Az ismétlődő, intenzív zivatarokból a központhoz közeli partvidéki helyeken, valamint a délnyugati áramlás torlasztó hatásának kitett a görögországi partokon nem egy helyen 100-300 mm csapadék is lehullott 7 nap alatt, és volt, ahol 1 nap alatt is előfordultak 100 mm-t meghaladó csapadékösszegek. Mivel a mérési adatok itt is meglehetősen gyéren voltak hozzáférhetőek, ezért feltételezhető, hogy egyes vidékeken ennél több csapadék is előfordult.

A 13-a és 19-e közötti teljes csapadékösszeg top 10-es listája:

Gaios (Görögország) 290,4 mm
Lefkada (Görögország) 276,4 mm
S. Maria Di Leuca (Olaszország) 246,5 mm
Kerkyra (Görögország) 240,2 mm
Supersano (Olaszország) 217,7 mm
Kefahlnia repülőtér (Görögország) 199,0 mm
Ortanto (Olaszország) 190,0 mm
Vartholomio (Görögország) 187,4 mm
Ithaki (Görögország) 172,0 mm
Zacharo (Görögország) 157,4 mm

Az elérhető adatokat és műholdképeket összevetve elsődlegesen az alábbiak szerint becsülhető a ciklon útvonala és erőssége (előbbinél négyzet jelöli a szubtrópusi, kör a trópusi állapotot):

Zárszóként megemlítendő, hogy Numa volt az első olyan (szub)trópusi ciklon, melynek a kialakulását már napokkal korábban stabilan megfogták a modellek. A GFS pl. már 1 hét távolságból, 11-e óta folyamatosan várta a ciklon trópusivá alakulását, noha a legnagyobb intenzitása tekintetében eleinte több fölébecslő futás is előfordult (egyesek hurrikánná erősítették a ciklont), illetve a ciklon konkrét pályája is sokáig bizonytalan volt. A GFS-sel együtt az ECMWF is 11-én kezdte először mutatni a ciklont, majd a következő napokban a többi modell is csatlakozott hozzájuk. Némelyekben szintén megjelentek ugyanakkor túlbecslések, pl. az ARPEGE modellnek is több olyan futása akadt, mely hurrikánnak várta a ciklont. Összességében - már pusztán a korai "észrevétel" és a folytonos előrejelzettség miatt is - azonban viszonylag sikeres volt a ciklon előrejelzése.

Műholdkép-animációk a ciklonról: