Bevezetés:
A légkör, egészen pontosan a troposzféra nem bővelkedett az érdekesebb, mozgalmasabb időjárási eseményekkel 2020 tavaszán és a nyár elején Vas megyében. Áprilisban csak a jelentős szárazság, illetve a viszonylag sok és a hónap elején meglehetősen erős éjszakai fagy volt említésre méltó. Ezt követően egy mérsékelten csapadékos, hűvös és zivatarszegény május, majd egy gyakran esős, időnként zivataros, az átlagnál alig melegebb június következett. Június legvégétől az időjárás ráállt a 4-5 naponta érkező hidegfrontok sormintájára, melyek azonban az Alpokalját "orrosan" érték el, azaz a front talaj közeli része erős északi széllel rendre megelőzte a magasabb szinteken húzódó frontvonalat. Ennek köszönhetően, bár mindegyik frontból jelentősebb (10-20 mm körüli) eső esett, zivatar csak a június 29-én átvonulót kísérte. Emellett a július 2-ai frontot megelőzően, 1-jén este érkezett Ausztria felől egy villámokban gazdag zivatarrendszer, mely kiadósabb csapadékot csak kisebb körzetekben okozott. A frontok előtt június 27-én és 28-án, majd július 1-jén és 2-án, 5-én és 6-án, valamint 10-én többfelé elérte vagy egy-két fokkal meg is haladta a csúcsérték a 30 °C-ot, mögöttük viszont 24-25 °C köré esett vissza a hőmérséklet, és július első felében több napon is 10 °C alá hűlt a levegő reggelente.

Éjszakai világító felhők és a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös:
A hidegfrontok egyik áldásos hatása volt, hogy a mögöttük érkező száraz légtömeg miatt mindig gyorsan csökkent a felhőzet, és több éjszakán is derült vagy gyengén felhős volt az ég, a gyakori frontátvonulások pedig lehetővé tették, hogy tiszta maradjon a levegő, jó legyen a légköri átlátszóság. Mivel a naptár még nem sokkal hagyta el a nyári napfordulót, ezért éppen az (éjszakai világító felhők) (angolul noctilucent cloud, ebből rövidítve NLC) főszezonjában voltunk, melyeket általában június közepétől július végéig van esély hazánkból is megfigyelni, naplemente után északnyugatias, napkelte előtt északkeleties irányban. E felhők a hagyományos, troposzférikus felhőkkel ellentétben a mezoszféra felső határán, 80-90 km magasan helyezkednek el, így sokkal tovább süti meg őket a Nap. Ennek köszönhető a "világító" elnevezésük is, hiszen szürkületkor/pirkadatkor tűnnek fel a sötét égbolton, olykor meglehetősen fényesen ragyogva. Éjszakai világító felhőket már rögtön az első frontot követően, június 30-án kora hajnalban is meg lehetett figyelni, ám mint később kiderült, ez csak szerény felvezetőnek bizonyult a következő napok eseményei előtt.

Július 5-én ugyanis igen látványosan és kiterjedten jelentek meg világító felhők, ezúttal az esti órákban. A jelenség kezdeti időszakában a felhőzet teteje szinte a zenitben látszott, mely Magyarországon kifejezetten ritkának számít. A világító felhők ugyanis általában a sarkkör térségére koncentrálódnak, vagyis ahhoz, hogy Európa délebbi területei - így akár hazánk térsége - fölé is benyúljanak, igen jelentős mennyiségben kell kialakulniuk. A műholdas mérések alapján ugyanakkor nem volt teljesen meglepő, hogy az idei szezonban ilyen kiterjedten és gyakran léptek fel világító felhők - nem csak hazánkban, hanem az egész északi féltekén. Az ilyen felhők létrejöttéhez nagyon alacsony hőmérsékletre és megfelelő mennyiségű vízgőzre van szükség. A (NASA) által közölt mérési adatok szerint pedig a mezoszféra hőmérséklete május végétől -130, -135 °C között alakult, mely az utóbbi évek legalacsonyabb értéke, míg a nedvességtartalom az egyik legmagasabbnak adódott. Az este előrehaladtával a felhők láthatósága is egyre jobban csökkent, ahogy mind kevesebb részüket világította meg a Nap, ugyanakkor az égbolt sötétedése miatt a még látszó felhők egyre fényesebbek lettek. A felhőzet megjelenése szálas jellegű, kesze-kusza volt, benne számtalan hullámmal.

Habár a fenti képek Budapesten készültek, a nagy magasságban kialakuló világító felhők jellegzetessége, hogy nagy területről megfigyelhetőek egy időben. Mivel 5-én este derült volt hazánk felett az ég, ezért a jelenség az egész országból jól látszott - így Vas megyéből is.

Időközben egy másik esemény is történt "az égen", ugyanis a március végén felfedezett C/2020 F3 (NEOWISE) névre keresztelt üstökös - mely a felfedezését elősegítő űrteleszkópról kapta a nevét - július 3-án elérte a napközelséget, és ezzel jelentősen kifényesedett. Hazánkból elsőként Landy-Gyebnár Mónika örökítette meg július 4-én, noha ekkor még nagyon közel volt a Naphoz, így már az erősen világosodó égen tűnt fel hajnalban. A következő napokban azonban az üstökös eltávolodott a Naptól, így egyre korábban kelt fel, és ez által egyre jobban láthatóvá vált szabad szemmel is. A 7-ei hidegfront mögött ráadásul ismét kitisztult az ég, így minden feltétel adott volt a 8-ai hajnali megfigyeléshez. Hacsak azt nem számítjuk, hogy ekkor ismét olyan nagy kiterjedésű és fényességű világító felhők tűntek fel az égen, melyek szinte kitakarták az üstököst. Reggel lévén ezek ekkor először a horizont közelében jelentek meg, majd a világosodással fokozatosan feljebb kúszott a láthatóságuk, egészen a zenitig. A felhőzet főként a kezdeti időszakban összefüggőbb réteget alkotott, mint 5-én este, és ezúttal is látványos hullámok voltak megfigyelhetők benne. Az alábbi fotók szintén Budapesten készültek, de a derült égbolt révén az üstökös és a világtó felhők ezúttal is láthatóak voltak Vas megyéből is.

Ezt követően július 10-én hajnalban voltak még látványosabb éjszakai világító felhők, de ezeknek mind a kiterjedése, mind a magassága elmaradt az előzőleg bemutatott két esettől. A június 30-aihoz hasonló csekély kiterjedésű, de annál kissé magasabban látható felhők pedig 14-én hajnalban is megjelentek. Az üstökös ugyanakkor még jó pár napig fényesen tündökölt, eleinte továbbra is a hajnali égen, de 11-étől már este is láthatóvá vált az északnyugati égbolton. 13-ától pedig cirkumpolárissá vált, vagyis egész éjszaka a horizont felett maradt. Mivel az átvonuló hidegfrontok mögött hónap közepéig rendre tsizta idő és gyengén felhős vagy derült ég volt jellemző, így többször is alkalom nyílt megfigyelni az égi vándort.