Kezdőlap

 

Otilie és Zorbas: két trópusi ciklon egymás után a Földközi-tengeren

Az elmúlt évek alapján azon már szinte meg sem lepődünk, ha az őszi hónapokban, amikor már kezdenek beindulni a mediterrán ciklonok, de még kellően meleg (20-27 °C-os) a tenger, egy-egy szubtrópusi vagy trópusi ciklon is megjelenik a Földközi-tenger felett. Az azonban már viszonylag ritka, amikor egy éven belül két jól fejlett trópusi ciklon is kialakul, hát még az, hogy 1 hét különbséggel! 2018-ban viszont így történt. Hogy egészen pontosan hogyan, az a cikkből kiderül!

Otilie

Az első ciklon rögtön egy különleges példány volt, ugyanis nem a megszokott mérsékelt övi -> szubtrópusi -> trópusi átalakulási folyamatot járta végig. Hanem már eleve egy frontmentes, tartós mélykonvekcióval rendelkező ciklonális mezőként jött lére szeptember 19-ére virradóan, akár a hagyományos trópusi ciklonok, melyek a trópusi óceánok meleg vize felett alakulnak ki zivatarrendszerek forgásba jövésével. A ciklongenezis a Tirrén-tengeren történt, ahol a vízhőmérséklet még 26 °C körül alakult, tehát ez is támogatta a klasszikus kialakulási módot. Az újdonsült Otilie ciklon a későbbiekben is tartotta magát a klasszikussághoz, és fokozatosan szerveződve másnapra már határozottabb örvénylésbe jött, a zivatarok pedig elkezdtek spirális karokba rendeződni körülötte. Mindeközben pedig a magasban egyre határozottabb szétáramlás (divergencia) alakult ki felette - melyet a kifelé áramló fátyolfelhőzet "festett meg" -, ami szintén a hagyományos trópusi ciklonok ismertetőjegye szokott lenni. Bár a késő délelőtti műholdas szélmérések alapján a ciklon szélmezeje még kissé elliptikus volt, a műholdképek alapján estére jóval körszimmetrikusabbá vált, így akkortól már valódi trópusi depressziónak lehetett tekinteni a rendszert.


Az Otilie ciklon szeptember 19-én 13:10-kor és 20-án 12:30-kor. 19-én az alacsonyszintű felhősávok már kirajzolták a jelen lévő gyenge ciklonális
mezőt (piros nyilak). Másnapra teljesen zárt, ugyanakkor még kissé elliptikus cirkulációt alakított ki a ciklon, körülötte spirálisan felcsavarodó
csapadéksávokkal. Emellett a magasban egyre határozottabb divergencia volt jelen felette, amit jók mutatott a fátyolfelhők nyíródásának iránya (fekete nyilak).
Forrás: Kachelmannwetter

Otilie 21-én folytatta lassú, de fokozatos szerveződését. A reggeli órákra egy kiterjedt zivatartömb fejlődött ki az északkeleti oldalán, mely napközben több órán keresztül életben volt. Habár a ciklonhoz kapcsolódó alacsonyszintű örvény mindvégig ennek délnyugati szélén maradt, középszinten kialakult egy örvény a zivatartömb közepén is, felette pedig az előző napinál is határozottabbá vált a magassági divergencia. Délután végül legyengült és szétesett a zivatartömb, de naplemente előtt határozott mélykonvekció kezdődött immár az alacsonyszintű központhoz közelebb. Estére egy, a korábbinál szervezettebb és koncentráltabb zivatartömb jött létre, ami szintén tartósan életben maradt, és eközben -60, -65 °C-os felhőtetőket, vagyis meglehetősen erős konvekciót produkált. Ennek köszönhetően a ciklon éjfélre trópusi viharrá erősödött.


Az Otilie ciklon szeptember 21-én 13:15-kor és 23:50-kor. A nap első felében egy tartósnak bizonyuló zivatartömb alakult ki az alacsonyszintű központtól (piros görbék)
északkeletre, amit jól fejlett magassági szétáramlás (fekete nyilak) jellemzett, és a déli órákban a központjában középmagas szinten is meg lehetett figyelni
egy örvényt a műholdkép-animációkon (zöld kör). Este egy koncentrált, szimmetrikus zivatartömböt alakított ki a trópusi viharrá erősödő ciklon, a keleti oldalán spirális
csapadékkarokkal (szaggatott vonalak), mely ugyan még mindig az alacsonyszintű központtól északkeletre, de már ahhoz jóval közelebb helyezkedett el.
Forrás: Kachelmannwetter

Az éjszaka második felében Otilie kölcsönhatásba került az időközben Közép-Európát elérő - és a nyári időnek hazánkban is végérvényesen véget vető - hidegfront áramlási rendszerével. Ennek köszönhetően egyrészt az előző két napi egy helyben ácsorgás után megindult dél felé, másrészt pedig a front előterében szárazabb levegő és egyre erősebb magassági szél érte el a ciklont. Ezért az éjszaka második felében megállt az erősödése, majd reggeltől már lassacskán gyengülni kezdett. A konvekció egyúttal a ciklon nyugati, délnyugati oldalára helyeződött át, de - egy hajnali átmeneti gyengüléstől eltekintve - 22-én estig még erős maradt, a déli, délutáni órákban -70 °C körüli hőmérsékletű felhőtetők is előfordultak. És bár maga a ciklon nem ért partot, mivel a központja mindvégig a víz felett maradt, ezek az intenzív csapadékmezők érintették Tunézia északkeleti csücskét. Az esti órákban végül az akkor már túl erőssé váló magassági szél hatására a zivatarok eltávolodtak a ciklon központjától és legyengültek, így Otilie másnap reggelre elvesztette trópusi tulajdonságait.


Az Otilie ciklon szeptember 22-én 12:50-kor és 15:10-kor. A ciklon napközben még tartós és intenzív konvekciót produkált Tunézia északkeleti partvidékén,
helyenként kiadós esőzésekkel. A fokozatosan erősödő, de kezdetben még divergens magassági szél eleinte csak ezek ülőjét, majd este már magukat
a zivatarokat is elsodorta délnyugat felé.
Forrás: Kachelmannwetter

Tekintve, hogy a ciklon végig a víz felett maradt, az erőssége viszonylag nehezen volt becsülhető. Az ASCAT-A és -B műholdas szenzorok által mért széladatok ugyan elérhetőek voltak, de ezek 12-24 óránként érintették csak a ciklont, és éppen a legerősebb időszakban nem volt mérés. De a kevés adat nem volt azért haszontalan, hiszen ez volt az egyetlen forrás, ami konkrétan alátámasztotta, hogy Otilie valóban elérte a trópusi vihar erősséget - vagyis a szélsebesség meghaladta benne a 65 km/h-t. 22-én délelőtt ugyanis a tunéziai partok közelében a mérés mutatott egy 75 km/h-s (40 csomó) szélzászlót. Mivel előző este, a ciklon erősödésének idején a két szenzor egymás utáni mérései alapján a ciklonban 1 óra alatt 45 km/h-ról (25 csomó) 55 km/h-ra (30 csomó) növekedett a szélsebesség, így valószínűsíthető, hogy a ciklon már éjfél körül elérte a 75 km/h körüli erősséget, és ezután ezt délelőttig megtartotta. Mindemellett az egymást követő mérések által jól végigkövethető volt a ciklon cirkulációjának fokozatos fejlődése, erősödése is.
A szárazföldön Szardínia keleti felén 20-án és 21-én is 40-45 km/h körül alakult a legnagyobb szélerősség, ami egybecsengett az akkori műholdas mérésekkel. Tunéziában azonban a mérési hálózatnál már csak a működő állomások adattovábbítása volt ritkásabb, így igencsak hiányos adatsorok álltak rendelkezésre. És bár a legerősebb átlagszél ezeken a helyeken is csak 30-40 km/h közötti volt, Nabeul település jelentett trópusi vihar erősségű, 67 km/h-s széllökést 22-én este. Ez a város pedig azzal is kitűnt, hogy itt 205 mm csapadék hullott aznap, villámárvizet is okozva. Ráadásul a ciklon külső csapadéksávjaiból itt már 19-én és 20-án leesett 70 mm csapadék, így a ciklon 275 mm-rel zárt. A környéken még előfordultak 100 mm körüli csapadékösszegek, a távolabb eső részeken azonban már lényegesen kevesebb eső esett.
Otilie legnehezebben becsülhető paramétere a központi légnyomás volt, mivel partot érés híján erre vonatkozólag semmiféle konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az egyetlen érdemi mérés azon a hajón történt, ami még ifjú trópusi depresszió korában, 21-én reggel haladt el közvetlenül ciklon mellett, és 1007,6 hPa-os órás minimumot jelentett. Emellett 22-én délelőtt volt még néhány hajóról származó adat, de azok a központtól távolabb, illetve délután Pantelleria szigete mellett haladt el a már gyengülő ciklon. A két nap mérései között viszonylag nagy különbség adódott, melyet a szélsebesség adatok nem tettek indokolttá. Minderre a magyarázatot az adhatja, hogy a hidegfront előterében a térségben erősödő anticiklonális hatás jelentkezett, így a ciklon központjában feltételezhetően már alig csökkent a légnyomás a 21-ei mérés után, a környezetében viszont megemelkedett, és ez növelte meg a nyomási gradienst (ebből következőleg pedig hozzájárult a szélerősödéshez is).

Az ASCAT szenzorok által mért széladatok (csomóban):


Forrás: NOAA

Néhány 22-ei tunéziai csapadékösszeg adat:

Hely Csapadékösszeg
Nabeul 205,0 mm
Enfidha 123,8 mm
Monastir-Skanes 34,6 mm
Kairouan 26,1 mm
Sidi Bouzid 15,8 mm
Zaghouan 9,0 mm
Tunis 6,0 mm
Sfax El-Maou 4,4 mm
Mahdia 2,8 mm

Forrás: Ogimet

A BAREU51 azonosítójú hajó óránkénti légnyomás adatai 21-én reggel (a méréseket jelző karikáknál jobbra fent látható a mért légnyomás-értékek utolsó három számjegye egy tizedes jeggyel, tehát pl. 105 = 1010,5 hPa, 095 = 1009,5 hPa, stb.):


Forrás: Meteocentre

Az Otilie ciklon útvonala és erőssége:

Műholdkép-animációk a ciklonról:

 

Zorbas

Az Otilie ciklon maradványa néhány napig még eltengődött a Földközi-tenger déli részén, Líbia északi partjaitól nem messze, olykor-olykor rövid életű zivatarokat produkálva. Mindeközben Közép-Európát egy újabb és az előzőnél erősebb hidegfront érte el 24-én, mely mögött gyorsan egy erős anticiklon húzódott a térség fölé. Ennek keleti peremén a hideg légtömeg lecsorgott a Földközi-tenger keleti-középső része fölé is, és ott a meleg tengervízzel kölcsönhatva - Otilie maradványát is magába olvasztva - 25-én és 26-án kiterjedt zivatarokat okozott a líbiai partok közelében. 26-án pedig egy magassági hidegörvény is leszakadt a tenger középső medencéjében, ami másnap egy mérsékelt övi ciklont generált a Szidra-öbölben Líbia partjainál. A légköri feltételek kezdetben igencsak kedvezőek voltak számára, ráadásul a meleg, 26-27  C-os tenger plusz energiát biztosított, így a ciklon rendkívül gyorsan kimélyült. Eközben megtörtént a ciklon okkludációja is, és a leszakadni készülő okklúziós fej mentén egyre szervezettebb konvekció zajlott.


A Zorbas ciklon szeptember 27-én 15:30-kor és 28-án 00:00-kor. A frissen kialakult ciklon ekkor még mérsékelt övi volt, de éjszakára a központjában már erősebb és szervezett
konvekciót alakított ki (illetve hevesebb zivatarok a hidegfrontja mentén is előfordultak).
Forrás: Kachelmannwetter

28-án reggelre teljesen megtörtént a leszakadás, és ezzel együtt a korábbi frontok gyors feloszlása is megkezdődött. Mindeközben a ciklon központjában egyre szervezettebb, spirálisan felcsavarodó konvektív tömbök alakultak ki. Ezen folyamatok együttesen azt eredményezték, hogy a néhány média - majd utólag a német meteorológiai intézet - által Zorbas névre keresztelt ciklon szubtrópusivá alakult. Ez viszont a szokásosnak megfelelően együtt járt a ciklon átmeneti gyengülésével, melyet a környező hajós mérések is igazoltak. A déli órákban rövid időre a konvekció is gyengült, a délután második felében viszont újabb zivatarok fejlődtek ki, melyek már közelebb helyezkedtek el a ciklon központjához, és szervezettebbnek bizonyultak. Zorbas késő estétől már szervezett mélykonvekciót produkált, ami immár teljesen körülölelte a központját. Emellett pedig a korábbi mérsékelt övi és szubtrópusi állapotában felette még jelen lévő magassági ciklon kisebb (hideg-)örvényekre esett szét, amik együttesen jelentős magassági divergenciát alakítottak ki a ciklon felett - különösen a tőle nyugatra és északkeletre elhelyezkedő örvény a ciklon északi oldalán. Mindez ahhoz vezetett, hogy Zorbas éjfélre trópusi ciklonná alakult, és mivel a még 25 °C körüli vízhőmérséklet biztosította, hogy  a az erős konvekció tartósan fennmaradhasson, ezért újra erősödni kezdett.


A Zorbas ciklon szeptember 28-án 09:30-kor és 29-én 01:00-kor. A ciklon ekkorra szubtrópusi lett jól fejlett, szimmetrikusan felcsavarodó csapadékkarokkal, de ezek még
a ciklon központjától távolabb helyezkedtek el. Késő délutántól viszont egyre szervezettebb és erőseb (mélyebb) konvekció volt jelen immár a központ közelében, majd felette,
mellyel Zorbas éjjel trópusi ciklonná alakult. Megfigyelhető volt továbbá, hogy az átalakulással az ilyenkor szokásos módon a ciklon mérete is jóval kisebb lett.
Forrás: Kachelmannwetter

Az erősödésnek csak az szabott határt, hogy Zorbas időközben megközelítette, majd kora délután el is érte Görögország délnyugati részét. Ekkorra a ciklon jól fejlett belső magot alakított ki, rövid időre teljesen zárt szemmel, mindemellett pedig szervezett külső csapadékkarokkal és magassági szétáramlással rendelkezett, így a struktúráját bármelyik trópusi ciklon megirigyelhette volna. A partot érés után Zorbas néhány óráig még szervezett zivatarképződést produkált, de mivel mozgása lelassult és így hosszan elidőzött a szárazföld felett, illetve az Égei-tenger már hűvös (21-23 °C-os) volt, 30-ára virradóan megszűnt a mélykonvekció a környezetben. Ennek következtében - frontmentességét megőrizve - reggelre poszttrópusi ciklonná alakult, és így még október 1-jéig megmaradt, amikor is egy hidegfronttal kölcsönhatásba kerülve feloszlott.


A Zorbas ciklon szeptember 29-én 11:15-kor és 13:15-kor (nagyított kivágat). A ciklon a déli órákra igen jól fejlett struktúrát alakított ki, szabályos belső maggal
(piros pöttyözött vonal), körülötte spirális csapadéksávokkal (piros szaggatott vonalak), a partot érés előtt pedig rövid időre egy zárt szem is létrejött. A jól szervezett,
erős és tartós konvekciót a két közeli magassági örvény (MÖ) hatására erősen divergenssé váló magassági áramlás (piros nyilak) is segítette.
Forrás: Kachelmannwetter

A Zorbas ciklon már sokkal jobban végigkövethető volt mérések által, és nem csak a görögországi ténykedése miatt. A nyílt tengeren eltöltött időszakában ugyanis több hajós mérés is történt körülötte, melyekből becsülni lehetett az erősségét mind a szélre, mind a központi légnyomásra vonatkozóan. Mindezt pedig a már megszokott műholdas (ASCAT) szélmérések is kiegészítették. Ahogy a lentebb lévő szélsebesség-légnyomás ábrán látható, a mérések is mutatták a ciklon gyors kimélyülését és megerősödését a mérsékelt övi időszakában, melynek csúcsán egy hajó 106 km/h-s átlagszelet jelentett, a központi légnyomás pedig a becslések alapján 990 hPa közelébe csökkenhetett. A szubtrópusi időszakban bekövetkezett átmeneti gyengülést, majd a visszaerősödést a trópusiban szintén tükrözték a mérések.
A partot érés idején Pylos 990 hPa-os, míg Kalamata 989 hPa-os nyomásminimumot jelentett a szemfal északi részén, így ezek alapján a ciklonközpontban 987 hPa körül lehetett a legalacsonyabb légnyomás. A légnyomás menete pedig megegyezett a trópusi ciklonokra jellemzőekkel, vagyis a szem érkezése előtt néhány óra alatt gyors nyomásesés, majd mögötte emelkedés volt. Ezek az értékek, illetve önmagában a ciklon struktúrája támogatta volna, hogy Zorbas gyenge 1-es kategóriájú hurrikán lehessen, a mérési adatok azonban nem mutattak ennek megfelelő, 120 km/h-t elérő vagy akár csak megközelítő átlagos szélsebességet. Pylos-on a legerősebb széllökés ugyan elérte a 121 km/h-t, de a legerősebb átlagszél csak 83 km/h volt. Ezen kívül a szárazföldön trópusi vihar erősségű, 65 km/h-s vagy a feletti átlagszelet mutató mérés alig fordult elő, a széllökések viszont több helyen 70-100 km/h között alakultak. A partot érést megelőzően a reggeli, délelőtti órákban viszont egy hajó és az ASCAT szenzor is 93-95 km/h-s (50 csomó) átlagszelet regisztrált a ciklon nyugati oldalán. E mérések összessége, illetve a ciklon struktúrája alapján ha a hurrikán erősséget nem is, a 110 km/h-s intenzitást újból elérhette a ciklon közvetlenül a partot érés előtt. A partot érés után Zorbas eleinte még nem gyengült gyorsan, amit jelzett, hogy egy hajó még este is jelentett 94 km/h-s átlagszelet. Éjjel azonban a ciklon már jelentősebb mértékben vesztett erejéből, amit nem csak a reggelre 65 km/h köré gyengülő szél, hanem az 1005 hPa köré emelkedő  központi légnyomás is jelzett. Az időközben poszttrópusivá alakuló ciklon ezután viszont már nem változtatta számottevően erejét a feloszlásáig.
Zorbas legjelentősebb meteorológia tényezője Otilie-hez hasonlóan a kiadós csapadék volt. A szeptember 27-étől október 1-jéig lehullott 5 napos csapadékösszegek sokfelé meghaladták a 100 mm-t, sőt, Görögország középső részén, ahol 30-án átmenetileg lelassult a ciklon, a 200-300 mm-t is. Az elérhető adatok alapján Theologos-ban hullott a legtöbb, 517,0 mm csapadék, ami azért is számított rendkívülinek, mert a ciklon előtti 345,2 mm-es éves mennyiség 1,5-szerese hullott le 5 nap alatt. A hirtelen lezúduló intenzív esők itt is több helyen okoztak villámárvizeket és helyi elöntéseket.

Zárszóként megjegyzendő, hogy a ciklon létrejöttét és jól fejlett szubtrópusi, majd trópusi ciklonná alakulását már 4-5 napos időelőnnyel is meglehetősen pontosan előrejelezte a legtöbb időjárási modell. Eleinte viszont lassabb mozgásúnak és kissé délebbi pályájúnak látszott a ciklon, így néhány modell (ECMWF, ICON, ARPEGE) több futásában is azt számolta, hogy eléri majd a hurrikán erősséget. Látva a ciklon gyors fejlődését és erősödését 29-én éjféltől a kora délutáni partot érésig, ez nagy valószínűséggel be is következett volna, ha akár csak néhány órával tovább maradt volna a víz felett.

Az ASCAT szenzorok által mért széladatok (csomóban):


Forrás: NOAA

A 20 legnagyobb csapadékösszeg a ciklonhoz kapcsolódóan Görögországban:

  Hely Napi csapadék 09.27. (mm) Napi csapadék 09.28. (mm) Napi csapadék 09.29. (mm) Napi csapadék 09.30. (mm) Napi csapadék 10.01. (mm) Teljes csapadék (mm)
1. Theologos 0,8 6,0 261,8 231,8 16,6 517,0
2. Steni 41,0 7,4 26,0 247,4 51,6 373,4
3. Kelaria (hegy) 45,0 17,2 152,6 150,8 3,8 369,4
4. Zagora 0,0 0,6 62,8 233,0 16,4 312,8
5. Vateri 1,2 3,6 163,4 117,6 15,2 301,0
6. Parnitha (hegy) 18,6 22,6 73,2 162,4 20,2 297,0
7. Simonos Petras Monastery 0,0 0,2 60,6 117,4 39,4 277,6
8. Kymi 0,0 4,2 11,6 167,4 50,4 233,6
9. Skiathos 0,0 3,4 49,6 145,6 30,2 228,8
10. Papagou 1,2 15,8 126,6 73,6 4,0 221,2
11. Kleidi 1,4 6,8 92,0 90,0 8,6 198,8
12. Ippokrateios 0,0 12,8 76,2 98,2 8,0 195,2
13. Arahova 19,0 1,8 77,0 93,6 2,6 194,0
14. Kryoneri 0,8 31,8 138,6 13,6 1,6 186,4
15. Argos 0,0 36,0 139,2 3,0 0,2 178,4
16. Spetses 0,0 46,8 129,2 0,4 0,4 176,8
17. Malakasa 0,0 7,8 55,8 98,4 8,0 170,0
18. Kyriaki 31,4 17,4 62,0 42,0 1,6 154,4
19. Glossa 0,0 1,8 57,0 70,0 23,6 152,4
20. Agioi 0,0 15,8 113,2 18,0 2,0 149,0

Forrás: meteo.gr

A Zorbas ciklon útvonala és erőssége:

Műholdkép-animációk a ciklonról: