Bevezetés:
Kanada területén nyáron többször is előfordultak erdőtüzek. Augusztus elején az ország délnyugati részén pusztító tüzek által már létrejött egy kiterjedtebb füstfelhő, mely később a nyugaton és északon vonuló ciklonok hatására keletebbre mozdult el. Ott 15-ére a középső vidékeken fellángoló tüzek által még kiterjedtebb lett a füstfelhő, az ország közel harmadát beborította, és eddigre már egészen a troposzféra felső részéig, kb. 10 km-es magasságig emelkedett. Szintén 15-én a Hudson-öböltől délkeletre egy mérsékelt övi ciklon alakult ki, majd haladt kelet felé, melynek egyre határozottabbá váló áramlási rendszerében a füst nagy része másnap megindult az Atlanti-óceán felé. A ciklon eközben kölcsönhatott a délebbről érkező Gert hurrikánnal is, melynek köszönhetően tovább erősödött, és a környezetükben felgyorsult az áramlás. Ezzel a füstfelhő "előőrse" már 17-én kijutott az óceán fölé, majd ezt másnap követte a felhő nagyobb része is. A gyors áramlás végett 20-ára már jelentősebb mennyiségű füst érkezett Nyugat- és Közép-Európa fölé, majd estére már Nyugat-Magyarország fölé is.

Füstös légkör, ahogy "felülről" látszott:
Habár a füstfelhőt kialakító kiterjedt tüzek sajnálatosak voltak, a kiterjedt és ilyen sűrű füstfelhő ritka és érdekes meteorológiai esemény, az pedig pláne, hogy ekkora utat megtegyen anélkül, hogy jelentősen "hígulna", ülepedne közben. Magyarországon hasonlóra hosszú évek óta nem volt példa, ráadásul a füst szinte mindig más és más "arcát" mutatta, ahogy vonult felettünk a légkörben. Az időjárást nálunk ekkor egy hidegfront hátoldala alakította, így a légkör alsóbb szintjein tiszta, száraz levegő áramlott fölénk, ami kedvezett a megfigyeléshez. Vas megyében 20-án este lehetett először látni a füstöt, de ekkor még csak egy keskenyebb sáv ért el bennünket nyugat felől.

A füst java 21-ére virradóan érkezett meg az ország, így Vas megye fölé is. A műholdképeken reggel és délelőtt több órán keresztül igen határozottan látszott a vastag füstréteg, de egész nap kivehető volt a kiterjedése és változása, így az is, hogy délután északon átmenetileg csökkent a koncentrációja. Különösen látványos volt Ausztriában és Délnyugat-Magyarországon, ahogy a gomolyfelhők egy része a füst által leárnyékolva szürkésnek látszódott, míg a többi a megszokott módon fehéresnek. Naplementéhez közeledve ismét egyre határozottabban látszódott a füstréteg, ráadásul egy újabb hullám érkezett északnyugatról.

A legvastagabb füstfelhő 22-ére virradóan húzódott fölénk, mely már igencsak sűrű rétegként jelent meg a műholdképeken is (érdemes összehasonlítani az első képet az előző nap ugyanakkor készülttel). Napközben viszont nyugatról már kissé ritkulni kezdett a füstréteg, illetve a jelentősebb része elvonult délkelet felé. 23-án tovább folytatódott a füstmező ritkulása és fokozatos eltávolodása, akkor már csak reggel lehetett érdemben megfigyelni a műholdképeken. A következő napokban ugyanakkor még többször jutott fölénk valamennyi füst, de ez általában már vékonyabb rétegben fedte az eget, így a műholdképeken nem volt olyan látványos.

Füstöt légkör, ahogy "alulról" látszott:
A légkörben lévő füst "lentről" nézve is látványos volt, különösen a napkelete és napnyugta környéki órákban. 21-én reggel már viszonylag vastag rétegben fedte a füst az eget, a horizont közelében szürkés, feljebb opálos árnyalatot adva az égnek. Az égbolt pedig napközben is különösen halvány, fakó színű maradt, főleg abban az irányban, amerre éppen a Nap látszott (a fényszóródás miatt). A füst megjelenése ekkor még meglehetősen homogén volt.

Estére viszont már inhomogénebb lett a füstréteg, abban kisebb-nagyobb hullámok alakultak ki az Alpok hatására.

22-én reggelre még látványosabb lett a füstfelhő, ekkor már nagyobb hullámok is előfordultak benne. Ráadásul a hullámok pont a napsugarakra merőlegesen terjedtek, így a hullámközökben lévő vastagabb füst hosszú árnyékot vetett a füstfelhőre.

A füst nagy mértékű, kiterjedt hullámzása naplementekor is folytatódott, igaz ekkor több felhő volt már az égen, melyek kitakarták a füst egy részét.

Az időszak egyik leglátványosabb jelensége naplementekor következett, amikor a már vékonyodóban lévő füstréteg alá nyugatról besütött a nap. Eleinte egy homoksárgás színű fénylés volt látható az egész füstrétegen, melynek köszönhetően pár percre láthatóan világosabb lett (mintha hajnal lett volna, nem alkony). Ezután a színe narancsos-vöröses árnyalatba ment át és egyre inkább a nyugati égboltra korlátozódott. A füstrétegben sötét sávokként megfigyelhető volt az Alpok árnyéka is (a második képen középtől jobbra), igaz ez inkább az ország keletebbi területein volt látványos.

23-án reggelre ismét hullámos füstfelhő jutott, igaz ekkor már látszott, hogy vékonyodóban van. Este már nem is lehetett számottevő mennyiségben megfigyelni a füstöt, csak kisebb fátyolos sávok maradtak belőle.

25-én nyugat felől ugyanakkor újabb adag, bár szintén vékony füstréteg ért el bennünket. Naplementekor ismét látható volt a 22-eihez hasonló felfénylés, de ezúttal nem olyan markánsan, illetve egy részét ezúttal is kitakarták a felhők.

A füstréteg a második etapban 27-én lett a legvastagabb felettünk, ekkor napközben is jól megfigyelhető volt, fakó színűvé téve az eget, különösen akkor, amikor felhők takarták ki a Napot. Reggel azonban több felhő volt az égen, így nem volt annyira látványos, mint az augusztus 20-a utáni napokon, estére pedig kiterjedt zivatar- és gomolyfelhőzet borította be az eget, így már nem volt megfigyelhető. A webkamerák alapján ugyanakkor 26-án reggel meglehetősen látványosnak bizonyult a füst felfénylése, de ezt nem sikerült megörökítenem.

28-án egy északnyugat felől érkező hidegfront áramlási rendszere fokozatosan kisöpörte felőlünk a füstöt dél, délkeleti irányba. Így amint estére csökkent a felhőzet, az már csak kis mennyiségben volt jelen, viszont keskeny alkonyati sugarak is megfigyelhetőek voltak rajta (feltehetőleg az Ausztriában ténykedő kisebb zápor- és zivatargócok jóvoltából). Emellett a füstréteg ekkor láthatóan kissé alacsonyabban volt már, mint a korábbi napokban, a fátyolfelhők felette helyezkedtek el.

Augusztus utolsó és szeptember első napjaiban még érkezett fölénk füst, de már kisebb mennyiségben, mint a korábbi napokban, illetve viszonylag alacsonyan helyezkedett el (amit jelzett, hogy napkelte előtt később, napnyugta után hamarabb színeződött el). A füstrétegen többször is megfigyelhetőek voltak hullámok, így például 30-án és 31-én (az utóbbi napon Budapesten készült fotó szerepel alább), illetve szeptember 1-jén este ismét látványos felfénylést produkált a füst napnyugtakor.