Felszíni halók észlelése befagyott tócsákon
Bevezetés:
A fátyolfelhőkön a napkorong körül időnként
megjelenő halójelenségek - mint például a naptól 22° távolságra lévő körív, a
nap két oldalán megjelenő melléknapok, vagy a fejünk felett, a zenit közelében megjelenő
színes ív - sokak
számára ismerősek lehetnek, hiszen ezek viszonylag gyakran megfigyelhető
légköroptikai jelenségek. Kialakulásukért a fátyolfelhőket alkotó jégkristályok
felelősek, melyek prizmaként megtörik és színekre bontják a napfényt.
Annak, hogy mégsem minden fátyolfelhő okoz halójelenséget, az az oka, hogy a jégkristályok alakja
és azok felhőn belüli elrendeződése is számít,
azaz nem mindegy, hogy a beeső napsugarakhoz képest milyen szögben állnak a
kristályok. Különböző dőlésszög és különböző kristályalak más-más halót
eredményez, így szerencsés esetben, amikor sokfelé jégkristály van jelen,
egyszerre több halójelenség is megfigyelhető. Kevésbé ismert, de halójelenségek
úgynevezett "gyémántpor" hullás idején is
megfigyelhetőek. Ekkor a megfelelően hideg (általában -5 °C alatti hőmérsékletű)
levegőben apró jégkristályokként kifagy a nedvesség, és ezek idézik elő a színes
tüneményeket. Még kevésbé ismertes, hogy halók nem csak a látóhatár felett,
hanem az alatt is előfordulnak. Ezek megpillantásához azonban már eleve különleges
megfigyelési mód szükséges, például egy, a fátyolfelhők felett közlekedő repülőgép,
vagy gyémántpor-hullás esetén egy hegycsúcs, ahonnan lelátni a völgybe. Vagy egy
mély guggolás...
Felszíni halók befagyott tócsákon:
Ritkán ugyanis horizont alatti halók megfigyelhetők befagyott víztócsákon is, ehhez
azonban önmagában meglehetősen speciális körülmények szükségesek. Az eddigi
megfigyelések egyöntetűen alátámasztják, hogy csak abban az esetben jöhet létre
a megfelelő felület, ha a vékony jégréteg alatt már nincs víz (ez által az
fehéres színű), és rá a megfelelő elrendeződésben és sűrűségben dérkristályok
fagynak ki. Ez által meteorológiailag egy magas relatív nedvességű (de nem a
telítettség közeli, hiszen az ködöt okozva meggátolhatja a napsütést) levegő és
egész éjszakás, jelentősebb fagy az ideális, hogy a délelőtti napsütés ne
olvassza fel idejekorán a deret és a jeget.
Az első esetek 2016-ban és 2018-ban:
Ilyen módon kialakult felszíni halót először 2016. december 30-án sikerült
megörökítenem Egyházasrádócon, igaz akkor még nem volt tudott, hogy a fotón ez a
jelenség látszik. Ez 2018-ban nyert megerősítést, amikor január 25-én szintén
véletlenszerűen fotóztam alnapot és kétoldali almelléknapot Budapesten, és ekkor
is feltűntek az előző télen látott ívek, melyek az alnapból ágaznak ki. Azt nem
sikerült tisztázni, hogy ezek az alacsony napállásnál még az alnap közelében
lévő alsó érintőhöz tartoztak-e, vagy alsó állású Parry-ívek voltak (esetleg
valami egészen más).
A "különleges ívek" 2016. december 30-án és 2018. január 25-én, utóbbi
esetben alnappal és almelléknapokkal
Ezt még két, immár tudatos észlelés követte februárban, az első 15-én Egyházasrádócon, a második 19-én Budapesten. Előbbi érdekességét az adta, hogy ekkor a korábbiaknál későbbi volt az időpont, amikor a nap már magasabban járt az égen, ezért az alnap is alacsonyabb szögben látszódott, jobban eltávolodva az alsó érintő ívétől, így abból nem csak "lefelé", hanem "felfelé" is a korábbiakhoz hasonló ívek ágaztak ki. Továbbá megfigyelhető volt egy egyenes, függőleges állású ív is, ami feltételezhetően alsó naposzlop volt. A második esetben a már korábban megfigyelt jelenségek mellett látható volt az alnapon és almelléknapokon keresztülmenő almelléknap-ív is. Az alnapból lefelé induló íven pedig meredekebb (már-már merőleges) látószög esetén feltűnt egy kisebb, élénk színű halódarabka is, melynek kilétét szintén homály fedi.
Alnap és a hozzá kapcsolódó ívek 2018. február 15-én (bal felső kép),
valamint komplex jelenségek 19-én
Újabb észlelések 2019 februárjában:
A jelenségek ismételt megfigyelését célul tűztem ki a 2018-2019-es téli
szezonban is, de erre hol a megfelelően befagyott tócsák hiánya, hol pedig a
hótakaró miatt februárig kellett várni. 6-án és 7-én azonban Egyházasrádócon a
korábbi kiadós esőnek, majd azt követően megülepedő hideg légtömegnek
köszönhetően ideális feltételek alakultak ki. 6-án még csak a korábban már
többször látott almelléknapokat, az alnapot és az abból kiágazó íveket sikerült
megörökítenem.
7-én azonban jóval komplexebb megfigyelést tudtam végezni, és a jelenségeket ekkor videón is rögzítettem, mely itt tekinthető meg.
Az előző nap is látott jelenségek mellett a legérdekesebb "termést" azok a halók jelentették, melyek egy nagyobb kiterjedésű, de eltérően megfagyott jégtáblán voltak megfigyelhetőek. A három jól elkülöníthető jégrészen a halójelenségek némileg különbözőképp jelentek meg, melynek feltehetőleg az volt az egyik oka, hogy kissé eltérő volt a dőlésszögük, így a napsugarak is kissé más szögben érték a rajtuk lévő dérkristályokat. A videókból kivágott képeken (1), (2) és (3) szemlélteti az egyes jégrészeket, vékony, szaggatott vonallal elválasztva. Az (1)-es és (2)-es területeken is jól látható volt az alnap a belőle kiinduló ívekkel együtt, az eltérő dőlésszögek miatt bizonyos szemszögből nézve akár egyidejűleg is. A lefelé irányuló kitérő ív a korábbi esetekhez képest ezúttal erősebben ívelt visszafelé, amit okozhatott a nagyobb napmagasság is (a felvételek helyi idő szerint 8:45-8:50 körül készültek). A visszaíveléseken hozzávetőlegesen az alnappal egy vonalban, de a korábban megfigyelt almelléknapokhoz képest távolabb (fényképezőgépen már nem fértek bele a látómezőbe) élénkebb, fehéres foltok jelentek meg az íveken.
Az alnapból kiinduló ívek és a rajtuk látható felfénylések a jégtábla (1)-es
és (2)-es részén - az utolsó esetben a két jégrészen nem csak az alnap látszik
duplán,
hanem az íven lévő felfénylés is
A (3)-as jégrészen a különösen a (2)-en markánsan megfigyelhető alsó naposzlop (függőleges irányultságú ív) nem látszott, ott ugyanakkor megjelent egy, az almelléknap-ívhez hasonló másik keresztben.
A (2)-es és (3)-as jégrészen látszódó halók együttesen
Ahogy az előző ábrán látható volt, a (2)-es mezőben volt egy kis beszögellés, ami az (1)-essel megegyező állású volt. Ezért ott az (1)-es táblában lévő alnapból induló ív darabkája látszott, miközben mellette a (2)-es alnaphoz tartozó ívek voltak (alatta nyíllal jelölve ugyan az).
Megegyező halóívek a (2)-es és az abba beszögellő kis (1)-es részen
Zárásként néhány fényképezőgéppel készült fotó erről a napról. Az észlelések vizsgálat alatt állnak, és hogy mennyire különlegesnek számítanak, arról elég annyit elmondani, hogy egyelőre a kimondottan ritka és speciális halójelenségekkel foglalkozó finn "haló-guruknak" is fejtörést okoznak. :)
Írta, a fényképeket és a videót készítette: Hérincs Dávid