2022. május 24-én északnyugat felől egy hullámzó front közelítette meg Vas megyét, mely másnap át is vonult felettünk. A front előterében meleg és egyre nedvesebb, labilis légtömeg áramlott fölénk, a csúcshőmérséklet elérte a 26 °C-ot. Eközben a magasban egyre erősebb lett a délnyugatias áramlás, és ezzel a szélnyírás, kedvező feltételeket teremtve hevesebb, szupercellás zivatarok kialakulásához. Ezt még fokozta az is, hogy a front hullámvetése révén az Alpok déli oldalán egy ciklonális mező jött létre, melynek köszönhetően alacsony szinteken délkeleties volt az áramlás, illetve az Alpok felett egy erőteljesebb összeáramlási zóna épült ki. E mentén pattantak ki az első zivatarok délután, és 4 óra körül Sopronnál belépett az országba az első szupercella. Ennek kifutófrontja mentén egyre délebbre helyeződött a konvergencia-vonal, így 5-6 óra között már a Kőszegi-hegység térségében jöttek létre az újabb zivatarok, melyek közül az egyik szintén szupercellává fejlődött. Ettől kissé délre egy másik, rövid időre szupercellás jelleget mutató góc is kialakult, melynek feláramlási tornya Egyházasrádócról is megfigyelhető volt, mögötte pedig egy tőle nyugatra lévő, erősödő szupercella egyre terebélyesebb üllője látszott (1. kép). A Kőszegi-hegységnél és az attól délre lévő zivatar 6 óra után összeolvadt egy nagy csapadékú (HP) szupercellává, mely Szombathelytől északra elhaladva egyre impozánsabb struktúrát öltött. A város déli részéről a hátoldali leáramlását lehetett megfigyelni, melyhez egy peremfelhő is társult, felette pedig jókora "tányéros" feláramlási alap jött létre (2-3. kép). Eközben gyakorivá váltak a dörgések is, azonban a villámk többsége felhőn belüli volt, csak néhány lecsapó fordult elő. A szupercella útja során nagy méretű, helyenként 3-4 cm-es jeget is okozott, különösen Gencsapáti-Söpte térségében. Fél 8 körül Szombathelyt is elérte a kifutófrontja, így átmenetileg feltámadt az északias szél és néhány fokkal visszaesett a hőmérséklet. Keletebbre jutva 8 óra körül a szupercella lassanként gyengülni kezdett, de a hosszan elnyúló szárnyfelhőtornyok sora még egy ideig határozottan kivehető volt a kifutófront mentén (4-5. kép). Időközben nyugat felé feltűnt a már korábban említett másik szupercella, mely kissé délebbi pályán mozgott, így egyenesen Szombathely felé tartott, és a csapadékának eleje nem sokkal 8 óra után el is érte a várost. Ez szintén igen látványos, csavarodott struktúrával rendelkezett (6-8. kép), és közeledtével szinte folyamatossá vált a villámtevékenység a kelet felé elnyúló üllőjéből. Ebből a gócból szintén előfordult jégeső, de már az előzőnél kisebb méretben. A város déli részéről 1 cm körüli átmérőt jelentetek, de valószínűsíthető, hogy nyugatabbra, amikor még kissé erősebb volt a cella, ennél nagyobb szemek is hullottak belőle. Háromnegyed 9 körül, Szombathelyen átvonulva ez a szupercella is jelentősen gyengülni kezdett, ugyanekkor viszont egy harmadik lépte át a határt. Ez már be volt ágyazódva a korábbi és a mellette kialakuló újabb zivatarokból összeálló rendszerbe, így nem volt annyira jól fejlett struktúrája, eyg hosszan elnyúló peremfelhővel rendelkezett - immár Egyházasrádócról megfigyelve (9-10. kép). Ez a góc a Szentpéterfa-Egyházasrádóc vonalon mozgott, és ebből is előfordult 1-1,5 cm-es jég (11. kép). Emellett - az előző cellákhoz hasonlóan - intenzív csapadék kísérte az átvonulását, Egyházasrádócon rövid idő alatt 17 mm csapadék hullott belőle. Mögötte még egy kisebb zivatar érintette a falut, így végül 18,5 mm lett a napi csapadékösszeg.

Másnap, 25-én vonult át felettünk a hidegfront. Előtte már reggel északkeletire fordult a szél, de napközben még gyenge vagy mérsékelt marad, és a néhány órás napsütésnek köszönhetően a hőmérséklet elérte a 24 °C-ot, így némileg ismét labilizálódott a légkör. A front mentén 2 óra körül egy kisebb zivatarlánc alakult ki az Alpok keleti része felett, attól délre pedig egy izoláltabb és erősebb szupercella jött létre Graz-től nyugatra. Időközben a front talaj közeli része azonban "kifutott", így 3 óra után egyre több helyen megélénkült az északi szél, és ez alávágta a zivatartömböt is. Csak két szupercellás góc maradt hosszabb ideig életben, melyek közül az egyik Kőszegtől északra haladt el, míg a másik Körmend térségében lépte át a határt. Az utóbbi városból 4 óra körül már jól látható volt a cella, mely részben összekapcsolódott a tőle délnyugatra lévő, korábban említett stájer szupercellával, ami szintén megfigyelhető volt tőle balra (12-13. kép). A hidegfront hatására mindkettő délkeletre térült el, így utóbbi végül Szentgotthárd térségét érintette, ahol 3-4 cm-es jég is hullott belőle. A következőkben az északabbi szupercellát egyre jobban "megnyirbálta" a front szele, így elvesztette határozott falfelhőjét, bár időnként még próbált újjáalakulni. Az érkezése előtt azonban már egy hosszan elnyúló peremfelhő képződött a csapadék előtt (14-17. kép). A szupercella rövid, de intenzív csapadékkal vonult át Körmenden és térségén negyed 5 és fél 5 között (18. kép). A városban (a vasútállomáson) nem fordult elő belőle jég, de korábban, erősebb állapotában még ez is okozhatott kisebb jégesőt. Egyházasrádócon a cella északi részéből 11 mm csapadék hullott. Mivel a magasban még délnyugatias maradt az áramlás, ezért Szlovénia felől estig újabb, emelt konvekciós zápor- és zivatargócok érték el a megyét, melyeken időnként mammák is feltűntek (19-20. kép), naplemente körül pedig látványos fényviszonyok alakultak ki, a rövid időre még épp besütő napnap köszönhetően szivárvány is megjelent (20-21. kép). Egyházasrádócon további 5 mm csapadék hullott, így két nap alatt végül 34,5 mm eső áztatta a földeket, melyre már nagy szükség volt, hiszen ezt megelőzően csak 28,5 mm volt a májusi összeg.