Kezdőlap

Szupercellák az Alpokból 2016. május 26-án és 27-én

2016. május 26-án és 27-én egy tőlünk nyugatra elhelyezkedő ciklon határozta meg az időjárást, melynek előterében meleg,
labilis, mérsékelten nedves légtömeg áramlott fölénk. Mindemellett mindkét napon jelentős szélnyírás állt rendelkezésre,
mely kedvezett szupercellák kialakulásához.

26-án a napos délelőttnek köszönhetően 25 fokig melegedett fel a levegő. A déli órákban a Keleti-Alpokban erőteljes
gomolyfelhő-képződés kezdődött, mely hamarosan átterjedt síkvidékre is. A Kőszegi-hegységtől északnyugatra fél 1 után
ki is alakultak az első zivatarok, melyek közül a legdélebbi góc később szupercellává fejlődött, és dél felé vette az irányt.
A góc fél 3 körül Egyházasrádóc mellett haladt el, de csak 0,5 mm csapadék hullott belőle (mivel még nem tartózkodtam
otthon, fotó nem készült róla). A zivatar mögött kissé visszaesett a hőmérséklet, és stabilizálódott a légkör a térségben.
5 óra körül a Kőszegi-hegségtől északra azonban még kialakult egy kisebb, LP-karakterisztikájú (kis csapadékú) szupercella.
Ennek messze elnyíródó üllője, valamint a bal oldalán lévő, folyamatosan gomolygó, megdőlt fő feláramlási tornya
Szombathelyről jól megfigyelhető volt, és utóbbi alján a feláramlási alap is látszott halványan (1-4. kép).

27-én fátyolfelhős idővel telt a nap első fele, de ennek ellenére több órás, szűrt napsütés volt, és a csúcshőmérséklet már
elérte a 27 fokot. Ekkor az előző naphoz képest jelentősebb labilitás és szélnyírás állt rendelkezésre, ugyanakkor a légkör
alsó rétege kissé kiszáradt, így síkvidéken még lapos gomolyok is alig képződtek. Az Alpok keleti részén azonban 3 óra után
igen erőteljes konvekció kezdődött, és 20-30 perc alatt 3 erős zivatargóc is kialakult, melyek szupercellává fejlődtek (és a két
északabbi góc röviddel ezután ketté is vált). A legdélebbi szupercella Vas megye felé indult meg, de a hegyekből leérve
a szárazabb légkörben fél 6 után gyorsan legyengült. Egyházasrádócról viszont a feloszlása előtt még megfigyelhető volt
a távoli mezociklon és az abból lelógó kis falfelhő (4. kép, a cella nagy távolsága és az elé besütő nap miatt a képet kissé
kontrasztosítani kellett), illetve két távoli dörgés is hallható volt. Ezt követően közel 2 órás szünet következett, de 7 óra körül
újabb szupercella indult meg a Keleti-Alpokból délkelet felé. Ez kissé délebbi pályán mozgott az előzőnél, illetve némileg
erősebbnek bizonyult (Burgenland érintett területein komoly jégesőt okozott, helyenként több cm-nyi jeget hagyva maga után).
A szupercella örvénylő felhőzete 8 óra körül már jól megfigyelhető volt Egyházasrádócról is, melyhez jobb oldalról egy hosszan
elnyúló felhősáv (úgynevezett beáramlási sáv) kapcsolódott, majd a cella közeledtével "tányéros" struktúrájúvá alakult
a felhőzete (5-6. kép). Nem sokkal később a mezociklon felhőzete alatt egy kisebb falfelhő is kivehetővé vált (7-8. kép).
Ez azonban hamar feloszlott, jelezve a szupercella gyengülését. Mielőtt azonban teljesen elvesztette volna az erejét,
a mezociklon látványosan maga köré csavarta a jobbra lévő beáramlási sáv felhőzetét (9-11. kép). A szupercellához mindvégig
aktív villámtevékenység kapcsolódott, a kevés lecsapó villám mellett sok látványos, ágas-bogas felhővillám húzott keresztül
az üllő alján és a csapadéksávok előtt. A zivatar mögött 9 óra körül egy másik szupercella is megközelítette a megyét,
de ez végül már Ausztriában legyengült. Így Egyházasrádócon nem hullott csapadék, és 10 óra után megszűntek a dörgések is.