Kezdőlap

 

Távoli szupercellák 2012. június 10-én és 14-én, valamint mammás zivatar
nyugatra 2012. június 21-én

2012. június 8-án északnyugatról egy hidegfront közelített meg bennünket, mely ezt követően egészen 13-áig a térségünkben hullámzott. Mivel a front környezetében a szélnyírás is viszonylag magas volt, ezért több napon is előfordultak szupercellák mind az országban, mind Vas megye térségében. A konvektív események sorozata 8-án a front mentén Észak-Ausztriában kialakult zivatarrendszerrel kezdődött. Ez ugyan minket nem érintett, sőt, érdemben még Magyarország északi részét sem, de naplemente körül megfigyelhető volt a terjedelmes felhőzete északra, illetve a kifutófrontja mentén húzódó gomolysor is.


A 8-ai osztrák zivatarrendszer felhőzete Egyházasrádóctól északra

Maga a hidegfront 9-én érte el az országot, de itt hullámot is vetett. Az északnyugati országrész, így Vas megye is átmenetileg a front hátoldalára került, így a délelőtti és délutáni órákban tartósabb eső, záporeső hullott. Késő délután, este az ország déli részén azonban erős szupercellák vonultak végig. Este, éjszaka a front visszahullámzásával Vas megyében is labilizálódott a légkör, és 10-én a hajnali órákban már itt is előfordultak zivatarok. Egyházasrádóc felett egy intenzívebb, a radarképek alapján feltehetőleg szupercellás góc haladt végig, melyből a heves záporeső mellett kevés apró jég is hullott. A zivatar struktúráját azonban az alatta elhelyezkedő, összefüggő alacsonyszintű rétegfelhőzet miatt nem lehetett megfigyelni. 10-én eleinte még erősen felhős maradt az ég, délután viszont felszakadozott a felhőzet, és néhány órára kisütött a nap. Ennek köszönhetően újfent labilissá vált a légkör. Elsőként a szlovén-osztrák határvidék térségében alakult ki egy kis zivatargóc fél 6 körül, mely LP szupercellává fejlődött. Bár ez Egyházasrádóctól viszonylag messze volt, a tiszta levegő miatt kitűnően meg lehetett figyelni, egy ideig még kisebb falfelhő is lógott az alján.


LP szupercella a magyar-osztrák-szlovén hármashatár térségében, Egyházasrádóctól délnyugatra június 10-én

A szupercella Vas megyébe érve azonban hamar gyengülni kezdett, fokozatosan szétesett a jól fejlett beáramlás alapja, bár a megdőlt fő feláramlási torony még egy ideig gomolygott. Egyházasrádóc közelébe érve viszont teljesen feloszlott a góc.


A szupercella már gyengülőben kissé később

Fél 8 körül Zala megyében is létrejött egy zivatargóc, mely szintén szupercellává fejlődött. Ez már tartósabban életben maradt, ráadásul kettévált, és utána mindkét tagja fennállt még közel 1 órán keresztül. Tőlünk nagyrészt a balra kanyarodó tagot lehetett megfigyelni, de később mögötte részben látszott a másik is. Mire 8 órára ereje teljében lett a cella, gyönyörű struktúrával rendelkezett, melyet takarófelhőzet híján teljes mértékben meg lehetett figyelni. Jól látszott a jellegzetes, visszanyíródó üllő, illetve a megdőlt, csavarodó fő feláramlási torony, melybe folyamatosan nőttek bele a markáns gomolyok.


A Zala megyében kialakuló, majd kettévált szupercella balra kanyarodó tagja Egyházashollós térségéből nézve

Amikor a szupercella Zala és Veszprém megye határvidékére ért, vagyis hozzánk a legközelebb helyezkedett el, az alján feltűnt a feláramlási alap lencseszerű felhőformája is, alatta pedig a falfelhő is sejthető volt, illetve tőle balra, kissé hátrébb egy beáramlási sáv jellegű felhőzet is megjelent.


A szupercella teljes struktúrája

A szupercella ezt követően gyengülni kezdett, az üllőjét átmenetileg teljesen elsodorta az erős magassági szél, bár rövid időre még ki tudott alakítani egy kisebb újat. Emellett a fő feláramlási torony naplemente környékéig megmaradt, miközben a napnyugtával egy osztrák zivatartömb fokozatosan árnyékot vetett rá aluról haladva. Ezzel együtt pedig egyre jobban előtűnt a jobb oldalán a mögötte lévő, jobbra kanyarodó cella is, mely erősen megdőlt feláramlási toronnyal rendelkezett, illetve az üllőjét szintén egyre inkább elnyírta a szél.


A szupercellák gyengülve naplementekor

Bár Egyházasrádócon 10-én napközben nem fordult elő csapadék, az éjszakai órákban ismét volt eső, zápor, illetve ezek 11-én, 12-én és 13-án is előfordultak, sőt 11-én kisebb zivatar is kialakult. Ezek azonban nem produkáltak látványos jelenségeket. 13-án a hullámzó fronthoz nyugat felől egy újabb ciklon csatlakozott, mellyel együtt 14-ére a frontálzóna is eltávolodott tőlünk. Még ekkor is labilis maradt azonban a légkör, illetve ismét megfelelő mértékű szélnyírás volt jelen. Ennek köszönhetően késő délután a Kőszegi-hegységtől északnyugatra egy szupercella fejlődött ki, mely naplemente környékére elérte a hegységet. Bár ez előtt már sok takarófelhő volt, a tiszta idő miatt Egyházasrádócról is jól meg lehetett figyelni a feláramlási alapját és az ahhoz kapcsolódó falfelhőt, valamint a csapadéksávokat, melyeket oldalról megsütött a nap.


A Kőszegi-hegység felett lévő szupercella június 14-én naplemente előtt

A szupercella hamar gyengülésnek indult, de naplementéig még megmaradt, miközben lassan eltávolodott a hegységtől kelet felé. Ekkor még mindig meg lehetett figyelni egy tépett felhőfoszlányokból álló falfelhőt, de ez rövidesen eltűnt, nemsokára pedig a feláramlási alapból zajló gomolygás is abbamaradt. Időközben a térségben kisebb záporok is kialakultak, az egyik épp a lenyugvó nap irányában.


A gyengülő szupercella a Kőszegi-hegységtől keletre elvonulva, valamint egy zápor Egyházasrádóc közelében

Június még egy látványosabb konvektív eseményt tartogatott. 21-én ismét egy környékünkön hullámzó, feloszlóban lévő frontrendszer, valamint egy nyugat felől közeledő ciklon alakította az időjárást. Ennek köszönhetően délután az Alpokban zivatarok fejlődtek ki, melyek később egy rendszerré álltak össze. Ez viszonylag lassan mozgott, és előtte még száraz volt a légkör, így végül a déli része Vas megye előtt fel is oszlott. A távolban azonban még meg lehetett figyelni a struktúráját és a kifutófelhőn képződő gomolysort. Megemlítendő, hogy ez a hozzánk legközelebbi cella a radarképek alapján átmenetileg szupercellás jelleget is mutatott, mely a fotók alapján sem kizárható.


A nyugat felé lévő zivatarrendszer legdélebbi cellája június 21-én

A zivatar leglátványosabb eleme ezúttal az üllője volt, melyen ritkán látható nagy mammák csüngtek, és vonultak át éppen felettünk, bár a sötétedés már kissé nehezítette a fotózást.


Nagy mammák a zivatartömb üllőjén

A képek kattintással nagyíthatók.