Kezdőlap

 

Időjárási adatok 10 év méréséből (2007-2016) Egyházasrádócon

Bevezetés:
Jelen írás az Egyházasrádócon mért és megfigyelt alapvető meteorológiai jelenségek bemutatását tartalmazza, a 2007. és 2016. közti 10 éves időszakot felölelve. A hőmérséklet és páratartalom mérés hőmérőházban zajlik. A hőmérséklet mérése 2007-ben és 2008-ban egyszerű hőmérővel történt, és akkor még csak a kerekített napi szélsőértékek kerültek feljegyzésre. 2009-től állnak rendelkezésre tizedes pontosságú adatok. Az összehasonlíthatóság miatt minden hőmérsékleti átlag kizárólag a napi minimumok és maximumok alapján került kiszámításra. A csapadékmérés egy hagyományos, mezőgazdasági boltokban kapható mérőhengerrel történik 0,5 mm-es kerekítéssel, mely eltér a meteorológiai gyakorlatban hivatalosan hasznát 0,1 mm-estől. A hóvastagság mérése ugyanakkor megfelel a hivatalos meteorológiai gyakorlatnak, mely (téli időszámítás szerint) reggel 7 órakor, mérőléccel, az udvaron több mérés átlagából kerül kiszámításra. A mérések mellett az itt bemutatott csapadékos- és ködös/zúzmarás napok száma, illetve a szélirány vizuálisan került megfigyelésre. A zivatarok megfigyelése kiemelt szerepet élvez a csapadékon belül, így az erre vonatkozó adatok részletesebben kerülnek bemutatásra. Mivel a 10 év még meglehetősen rövid időszaknak számít, így tendenciák sehol sem kerültek felállításra, noha egyes adatokban kissé határozottabban megmutatkoztak ilyen jellegű változások.

Éves átlaghőmérsékletek és csapadékösszegek:
Az éves átlaghőmérsékletet, a minimumok és maximumok éves átlagát, valamint az éves csapadékösszegeket az 1. ábra mutatja. Az éves középértékekben a 10 év alatt nem mutatkozott nagy ingadozás, jellemzően 11 fok körül alakultak az értékek. Az időszak első fele bizonyult kicsit hűvösebbnek, míg a második kicsit melegebbnek, de egyöntetű melegedő tendenciát nem lehet kimutatni. Hasonló képet mutat a minimumok átlaga is. Itt azonban kiemelkedik a 2014-es év, ami kiugróan csapadékosnak bizonyult, ez által pedig gyakran volt felhős időjárás is, ami magas éjszakai minimumokat eredményezett. Ennek volt köszönhető az is, hogy összességében ez lett a legmelegebb év a megfigyelések között. A maximumok tekintetében már nagyobb az ingadozás, mivel ezt a paramétert a felhőzet és csapadék mellett befolyásolja például a nyári hőhullámok erőssége is, amik a légköri helyzettől függően szárazabb nyarakon is elmaradhatnak, nem csak a csapadékos esetben. Így a nyáron hosszabb hőségeket produkáló 2012-es és 2015-ös év kiemelkedik a maximumok átlagát tekintve (előbbi még azzal együtt is, hogy februárban 2 hétig szokatlanul hideg volt), míg az abszolút melegrekordokat hozó 2013-as év nem, hiszen ott a forró idő csak rövid időszakokra korlátozódott, ráadásul akkor különösen a február végétől április elejéig tartó időszakban sokszor jócskán alulmúlták az átlagot a maximumok.


1. ábra

A napi átlag-, minimum- és maximum-hőmérsékletek éves menete:
A 2., 3. és 4. ábra a napi átlaghőmérsékletek, illetve a minimumok és maximumok érétkeit mutatja be a 1 0évre vonatkozóan. Az adatsorok jól visszaadják a hőmérséklet jellegzetes éves menetét, bár az éghajlati adatsorok szerint január közepén esedékes mélypont itt december végén-január elején, illetve január végén mutatkozott meg. A 10 éves átlagban kisebb-nagyobb mértékben visszaköszönnek népi megfigyelések is, mint például a január végi lehűlés (Pálfordulás), a májusra jellemző változékony időjárás nagyobb hőmérséklet-ingadozásokkal, a június közepi, medárdi hőmérséklet-megtorpanás, vagy akár az októberi vénasszonyok nyara, amikor a hőmérséklet csökkenése lassul le egy időre. Érdekes hőmérsékleti menet mutatkozott meg továbbá december végén, mely az időszakban sok esetben jellemző volt: erőteljes felmelegedés karácsony környékén, majd jelentős lehűlés az év legvégén. A középhőmérsékletek szórása a nyári időszakban többnyire 10-15 fok közötti, télen azonban ennél nagyobb szórás jellemző. Különösen hidegnek bizonyult 2009 januárja és a 2012-es február első fele, noha utóbbi esetben a hónap vége már igen magas, egyes napokon 10 fok feletti napi középértékeket hozott. A legalacsonyabb napi középhőmérséklet 2009. december 20-án volt -12,30 fokkal. Ez a nap tartja egyben (21-ével együtt) a minimumhőmérsékleti rekordot is -18,2 fokkal. Érdekesség, hogy ezt rövid időn belül igen erőteljes melegedés követte, és 25-én már +12,35 fok volt a napi középhőmérséklet, illetve 17,3 fok a maximum-hőmérséklet. A legmagasabb középhőmérséklet 2013. július 29-ére esett 29,35 fokkal. A maximum-hőmérséklet szempontjából viszont ez a nap csak a 3. helyre fért fel 38,4 fokkal, hiszen 2007. július 20-án 39 fok, 2013. augusztus 8-án pedig 39,5 fok volt, így utóbbi számít az abszolút melegrekordnak. A legalacsonyabb napi maximum a már említett 2012-es februári hideg alkalmával, 3-án volt -8,1 fokkal, míg a legmagasabb, 22 fokos minimumot 2007. július 19-én mérhettük. (Megjegyzés: a grafikonokon február és március határán szerepel egy éles kiugrás, mely nem nem meteorológiai oka van, hanem a szökőéveknek köszönhető, ezekből ugyanis csak három volt a 10 év során.)


2. ábra


3. ábra


4. ábra

Havi hőmérsékleti átlagok:
Az éves és napi bontások mellett az 5. ábra a havi hőmérsékleti átlagokat szemlélteti. Az egyes évek között viszonylag nagy, a tavaszi és nyári hónapokban általában 3-5 fok közötti, míg ősszel és télen 5 fok feletti szórás jelentkezett. Ez alól a május volt kivétel, mely hőmérsékletileg az év "legstabilabb" hónapjának bizonyult, 2009 kivételével ugyanis jellemzően 15 és 16 fok között alakultak a májusi középértékek. A leghidegebb hónap 2009 januárja lett, de nem sokkal maradt el ettől a 2012-es február sem. Ráadásul ott a hónap végi markáns felmelegedés emelte meg jelentősen a hónap közepén még jócskán -5 fok alatti átlagot. A legnagyobb negatív anomália azonban így is ebben a hónapban jelentkezett. A legnagyobb pozitív anomáliát szintén egy február, méghozzá a 2016-os produkálta, melynek közel 6 fokos középhőmérséklete márciusnak is beillett volna. A legmelegebb hónapokat a már említett forró 2015-ös nyár hozta, akkor mind a július, mind az augusztus 23 fok körüli havi középhőmérséklettel zárt.
(Megjegyzés: a grafikonon feltüntetett 10 éves szombathelyi átlag nem reprezentatív összehasonlítás szempontjából, hiszen egyrészt egy eltérő időszak átlaga, másrészt pedig más a számítási módja is - a havi átlag alapjául szolgáló napi átlagok ott 3 óránkénti, vagyis napi 8 hőmérsékleti adatból vannak számolva, nem a minimum és maximum értékekből. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a "8 adatosnak" nevezett havi átlagok rendre néhány tizeddel - kb. 0,2-0,5 fokkal - alacsonyabbak a minimumok és maximumok alapján számolt havi átlagnál.)


5. ábra

Hőmérsékleti jelzőnapok éves száma:
Az utolsó hőmérséklettel kapcsolatos adatsor a jelzőnapok éves száma, melyet a 6. ábra mutat. Ez magában foglalja a téli (zord-, téli- és fagyos nap), illetve a nyári időszakban jellemző paramétereket is (nyári-, hőség- és forró nap). Az egyes paraméterek évenként jelentős eltéréseket produkáltak, így tendencia egyik esetben sem mutatkozott meg. Összességében a téli és a nyári napok száma is 90 db körül mozgott egy-egy évben, azonban a már említett csapadékos és gyakran felhős 2014-ben mindkettő alacsonyabb számban fordult elő. Hasonlóan kevés nyári nap volt továbbá 2010-ben is, amikor áprilistól csapadékos időjárás köszöntött be, melynek csúcspontja éppen nyárra esett. A kevesebb csapadékos napot produkáló 2007-es, 2012-es, 2013-as és 2015-ös nyarakon kimagasló volt a hőségnapok és a forró napok száma, bár a nyári nap egyik esetben sem lett több, hiszen ezek nem csak nyáron, hanem tavasszal és ősszel is előfordulnak, és a légköri feltételek mellett a nappalok hossza is limitálja előfordulási időszakukat. A hűvösebb nyarakon viszont kevesebb hőségnap jelentkezett, és forró nap olykor egyáltalán nem fordult elő. Hasonlóan nagy változatosságot mutatnak a téli szélsőségek, vagyis a téli napok és a zord napok is. A legtöbb zord napot a már említett 2012-es hidegbetörés produkálta január legvégétől február közepéig, viszont a tél ezt megelőző és ez utáni része, illetve a 2012-es december is enyhe volt, így akkor téli napból is mindössze 1-gyel volt több. Elmondható továbbá, hogy az időszak első felében kissé gyakoribbak voltak a téli napok, mint a végében. (A 2017-es év viszont már előrevetíthetően egy kiugró lesz az alacsonyabb értékek után, mivel akkor csak a január és a február 21 téli napot (és 11 zord napot) eredményezett összesen.) A meleg nyár mellett 2015-ben a téli hónapok is enyhe időt hoztak, hiszen téli napból is csupán 3 fordult elő.


6. ábra

A napi csapadékösszegek éves menete:
Az egyes években mért napi csapadékösszegek a 7. ábrán láthatók. A napi csapadék éves menete jól visszaadja az éghajlati átlagot, miszerint a tél félévben fordulnak elő az alacsonyabb, a nyáriban pedig a magasabb értékek. Átlagosan nézve egcsapadékosabb időszak viszont nem nyárra, hanem szeptemberre esett, illetve egészen október közepéig viszonylag magas maradt az átlag. Ez a két hónap produkálta a második és harmadik legmagasabb napi csapadékösszeget is. A legtöbb, 64 mm eső azonban 2008 június 3-án hullott egy intenzív, felhőszakadással kísért zivatarból. Érdekesség ugyanakkor, hogy éppen szeptemberben fordultak csak elő olyan napok, amikor a 10 év alatt egyszer sem hullott csapadék: ezek 22-e és 23-a voltak. Emellett volt még néhány olyan nap, amikor egyik évben sem jött össze mérhető mennyiségű csapadék.


7. ábra

Havi csapadékösszegek:
Annak ellenére, hogy a legnagyobb napi összegek átlagosan szeptemberben jelentkeztek, a havi csapadékösszeg éves menete, mely a 8. ábrán szerepel, már az éghajlati átlagot tükrözi. Itt ugyanis a nyári hónapok voltak a legcsapadékosabbak, igaz a szeptember sem sokkal maradt el tőlük. A feltüntetett szombathelyi átlaghoz képest (mely a hőmérséklethez hasonlóan szintén nem teljesen reprezentatív, hiszen eltérő időszak alapján készült) szinte minden hónapban magasabbnak bizonyult az átlagos csapadékösszeg. Külön érdekesség, hogy a 2007-2016-os időszakban a májusi szombathelyi átlagnál mindössze 2008-ban hullott (kissé) kevesebb csapadék, és a saját májusi átlag közel 40 mm-rel magasabbnak bizonyult a szombathelyinél. Emellett a legszárazabb hónapnak az április és a december bizonyult, szemben a szombathelyi februárral. Sőt, a február a saját mérésekben a tél legcsapadékosabb hónapja lett, 2016-ban még a 100 mm-t is meghaladta a havi csapadékösszeg. A legcsapadékosabb hónap 2008 júniusa lett 209 mm-es összeggel, melyhez nagy mértékben hozzájárult az előzőleg említett 3-ai felhőszakadás, illetve a környező napok erősebb zivatarai (a havi összeg a 3-ától 5-éig tartó 3 napos időszakban már elérte a 100 mm-t). A legszárazabb hónap 2012 márciusa lett, amikor mindössze 0,5 mm csapadék hullott, de hasonlóan száraz volt 2011 novembere is, ráadásul akkor az 1 mm-nyi havi csapadék kizárólag ködszitálásból jött össze, vagyis légköri front egyáltalán nem okozott csapadékot.


8. ábra

Csapadékos és "csapadékos jelzőnapok" éves száma:
A 9. ábra a csapadékos napokat, illetve a különböző csapadékkal kapcsolatos "jelzőnapokat" (a zivataros napokat kivéve) mutatja be. A csapadékos napok számában az egyes években nem volt nagy változékonyság, jellemzően 150 körül alakult a számuk. Illetve nem mutattak szoros kapcsolatot az éves csapadékösszeggel sem, hiszen az 1. ábrával összevetve a legcsapadékosabb és a legszárazabb években sem volt különösen magas vagy alacsony a számuk. A jelzőnapok közül a jégesős napok szintén meglehetősen homogénnek bizonyultak, jellemzően 1-2 jégesős nap fordult elő évente (ebben a jégdara, vagyis amikor a jégszemek átmérője nem érte el a 0,5 cm-t, nem szerepel). Az ónos/fagyott esős (és ónos szitálásos) napok száma a tél hőmérsékletétől és csapadékosságától függött. Enyhébb és szárazabb teleken viszonylag kevés, olykor akár 0 ilyen nap volt, míg a hidegebb és/vagy csapadékos telek 10 közeli, körüli darabszámot produkáltak. A legnagyobb ingadozást azonban a hó produkálta. A havas napok száma (melybe a havazás, hószállingózás, hózápor, havas eső és a szemcsés hó tartozik bele) általában 20 körül mozgott, de a csapadékosabb és hidegebb telekkel járó években a 40-et is megközelítette, sőt a kiemelkedően havas január-márciust produkáló 2013-ban meg is haladta. Ekkor lett a legnagyobb az összes lehullott hó mennyisége is  (ami azt fejezi ki, mekkora lenne a hóvastagság, ha az év összes havazásából kialakult hóréteg olvadás nélkül egymásra rakódna), mely egyedüliként átlépte a 100 cm-t, ráadásul ez szintén az év első 3 hónapjában jött össze, mivel novemberben és decemberben már nem volt megmaradó hó. Ez az év osztozott a legnagyobb napi hóvastagságon is 2010-zel (erről részletesebben a következő ábránál). Megemlítendő a 2008-as év, amikor látszólag ellentmondásos módon az összes lehullott hó alulmúlta a legvastagabb hóréteget: a 7 cm-es hótakarót január legelején lehetett mérni, de még az előző év decemberében alakult ki, az igen enyhe téli hónapokban (január-március, november-december) pedig mindössze 2 cm hó hullott összesen. A hótakarós napok száma szintén 20 körül alakult általában, de a hószegény vagy enyhe telű (gyors olvadású) években kevéssel 10 alatt maradt, a havas években viszont a 30-at is meghaladta. E tekintetben 2010 megelőzte 2013-at, hiszen akkor 51 hótakarós napot regisztrálhattunk.


9. ábra

A napi hóvastagság éves menete:
A napi hóvastagság értékeket, melyek az előírtnak megfelelően az adott napon reggel 7 (nyári időszámítás esetén 8) órakor lettek mérve, a 10. ábra mutatja. Ahogy már az előző ábrán is látható volt, 2 év emelkedett ki különösképp a havasságával: 2010 és 2013. Viszont amíg az előbbi esetben mind a január-március, mind a november-december időszakban kialakult hótakaró, addig 2013-ban csak az év első 3 hónapja volt hótakarós, akkor novemberben és decemberben egyáltalán nem volt megmaradó hó. A legvastagabb napi hóréteg is ehhez a két évhez köthető, 2010. december 4-én és 2013. január 17-én egyaránt 30 cm volt a hóvastagság. A 2013-as év a tekintetben is kiemelkedő volt, hogy egyedüliként fordult elő márciusban 10 cm-t meghaladó hóréteg, ráadásul a hónap végén. Részben ennek volt köszönhető, hogy a 2012/13-as télen az első és az utolsó hótakarós nap között igen hosszú időszak telt el, másrészt pedig annak, hogy 2012-ben már október végén leesett az első hó, ami példa nélküli ebben a 10 éves periódusban (2003-ban ugyanakkor szintén kialakult már hótakaró október utolsó harmadában).


10. ábra

A ködös napok havi és éves, illetve a zúzmarás napok éves összege:
A ködös napok esetében, melyet a 11. ábra mutat, jól kirajzolódott a jellegzetes éves lefutás. A legkevesebb ködös nap márciustól augusztusig jelentkezett. Ezekben a hónapokban többnyire csak jelentősebb csapadékhozamokat követő szélcsendes napokon fordult elő köd. Ősszel azonban jelentősen megugrott a köd gyakorisága, és a ködös napok száma októbertől decemberig volt a legnagyobb. Ekkor néhány esetben a 10-et is elérte vagy meghaladta egy-egy adott év adott hónapjában a ködös napok száma, sőt 2015 decemberében 20 napon volt köd, mely messze a legnagyobb előfordulásnak számított. Mindezek mellett októbertől januárig nem fordult elő olyan év, amikor ne lett volna legalább 1 ködös nap ezekben a hónapokban. Éves tekintetben többnyire 30 és 40 között alakult a ködös napok száma, de 2007-ben ennél jóval kevesebb, míg 2009-ben és 2014-ben több alkalommal volt köd. A zúzmarás napok éves száma a tél hőmérsékletétől és a jellemző légköri felállástól függött. Így az enyhe és gyakori ciklonátvonulással tarkított teleken csupán néhány napon alakult ki zúzmara, míg a hideg és anticiklonális teleken (különösen 2016 decemberében) jóval több zúzmarás nap volt.


11. ábra

Az egyes szélirányok éves gyakorisága:
A szélirányok éves gyakorisága a 12. ábrán szerepel. Az összesítésben nem szerepelnek a szélcsendes napok, illetve azok sem, melyeken erősen változó szélirány volt jellemző. Ugyanakkor amikor csak egy, jól meghatározott szélirány-változás történt egy napon, például egy hidegfront átvonulása kapcsán eleinte délies, majd északias szél fújt, abban az esetben mindkettő irány bele lett számolva az összesítésbe. Ez a paraméter jól tükrözi a térségben jellemző éghajlati adottságokat, melyeket legnagyobb mértékben az Alpok befolyásol. A hegység árnyékoló hatásának köszönhető ugyanis, hogy az uralkodó széljárás észak-déli, így a nyugati, északnyugati, illetve keleti szelek meglehetősen ritkán fordulnak elő. Az északi szelek gyakorisága lett a legmagasabb, kevéssel 35 % feletti, melyet a déli követett 27 %-kal. A déli mellékirányok gyakorisága is 10 % körül alakult, de az északkeleti már kissé elmaradt ettől, az északnyugati pedig már az 5 %-ot sem érte el. A keleti szelek ritkaságát az Alpok mellett a nagytérségű áramlások is befolyásolják, mivel viszonylag ritkán alakul ki a Kárpát-medencében olyan időjárási helyzet, ami keleti irányítással jár.


12. ábra

Zivatarokra vonatkozó statisztikák:
A zivatarok megfigyelése a többi csapadékos jelenséghez képest kiemelt szerepet képez a megfigyelésekben, így ez külön kerül bemutatásra. A 13. ábra a zivataros napok számának éves változását mutatja, illetve látható rajta a csapadékkal járó és száraz (a közelben elhaladó, a mérőhelyen csak dörgéseket, csapadékot nem produkáló) zivatarok darabszáma is. A zivataros napok száma az éghajlati átlagnak megfelelően 30 körüli, de az egyes évek között nagy a változékonyság. Hűvösebb és csapadékos, illetve száraz és forró nyarakon egyaránt kevesebb zivatar fordult elő, míg zivatarok számára a legkedvezőbbek a mérsékelten meleg, gyakori frontátvonulásokkal tarkított nyarak. Emellett 2008-ban és 2009-ben a többször fennálló, úgynevezett bárikus mocsárhelyzeteknek is volt köszönhető a kiemelkedően sok zivatar, mely időjárási helyzetben egy nedves, labilis légtömeggel kitöltött sekély ciklon helyezkedik el a közelünkben, és a fennállása alatt szinte mindennaposak a zivatarok. Az egyes években a zivataros napok kb. 2/3-án, 3/4-én csapadék is előfordult. A 14.  ábrán a zivataros napok (csapadékos és száraz együttesen) havi darabszáma szerepel. A zivatarszezon csúcsa májustól augusztusig tart, átlagosan júliusi maximummal, bár egyes konkrét években a legzivatarosabb hónap a június vagy az augusztus volt. Az első zivatar 5 évben már márciusban, a többi esetben pedig áprilisban volt, míg az utolsó zivatar többnyire szeptemberben vagy októberben következett be, de 2009-ben decemberben is előfordult zivatar, míg 2010-ben augusztust követően már nem dörrent meg az ég. A 10 évben így a január, a február és a november bizonyult egyedül zivatarmentesnek, bár ezt megelőzően, 2004-ben februárban is kialakult zivatar. A 15. ábrán szintén a zivatarok havi darabszáma látható, de ez az ábra az egyes hónapok tendenciáit igyekszik bemutatni, jobban elkülönítve az egyes évek adatait. Bár a 10 éves időszak viszonylag rövid, így konkrét változások nem vonhatók le, kisebb, "kezdetleges" tendenciák azért megfigyelhetők: májusban és júliusban kissé növekedett, míg júniusban és augusztusban kissé csökkent a zivataros napok száma, bár 2016-ban a június ismét meglehetősen zivataros volt. Az átmeneti időszakban (március-április, valamint szeptember-október) nem következett be határozottabb változás, ami a kevés előfordulásnak (havonta néhány zivatar) is köszönhető.


13. ábra


14. ábra


15. ábra

 

Írta és a grafikonokat készítette: Hérincs Dávid